Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Emlékezés és nem emlékezés - Megtorlás és társadalmi tudat - Kónya Anikó: Történelem az élettörténetben. '56 generációs emlékezete

esetekben is az én történetéről beszélhetünk, amely valamilyen szinten megteremti az időbeli folytonosság érzését. A következőkben egy családi interjút mutatunk be, amely kapcsán a forradalom emlékeinek generációkon való fennmaradásán, és ennek korlátain gondolkodunk. Egy kiemelt példán át szemléltetjük, hogy az emlékek élményszerűsége generációkon keresztül csökken, és egyre inkább az emlékezés tényszerű elemei kerülnek előtérbe. Bár az emlék az unokákhoz érkezve elveszíti élményszerű részletességét, ám amennyiben a szülők és nagyszülők által közvetítve a családban élénken jelen van, elég lehet ahhoz, hogy - a családhoz tartozást érzékeltetve - identitásformáló legyen. Az interjú három generációt ölelt fel. A nagyszülők, akik 1956-ban fiatalok voltak; a szülők, akik a gyermekfejjel megélt események emlékét szüleik emlékeivel ötvözik; és a családi emlékeket hagyományként őrző, húsz év körüli unokák mondtak el 1956-ról szóló személyes történeteiket, tudásukat. Viszonylag közeli időkben, egyéni beszélgetés hanganyagaként rögzítette az egyik unoka a testvérek, szülők, végül a nagyszülők sorrendjében, majd a későbbiek során közös beszélgetésekre is sor került. A szóban történő emlékezés az írásbelinél jobban őrzi az élményszerű visszaemlékezést, az események átélését, amit a leírásban megtartottunk. Az interjúkban az emlékezés élénkségét kétféle módon értékeltük. Egyrészt a teljes szöveget tekintve kifejeztük az eseményekhez közvetlenül kapcsolódó részek arányát, amely - az úgynevezett emléksűrűség mutató - kiegyenlíti az elbeszélés terjedelmességét. Másfelől kerestük az élményszerű, epizodikus elbeszélési mód tartalmi jegyeit, amelyek értelmezik és nyomatékosítják az eseményt, és amelyek az élmény felidézésének, átadásának nyelvi eszközei. Az önéletrajzi emlékezeti szakirodalomban mindkét módszer változatai jelen vannak.

2 Több, azonos témájú és lefolyású interjú közül, amelyeket budapesti egyetemisták saját családjukban folytattak, az itt szemléltetésként kiemelt interjú bizonyult a leggazdagabbnak, amit a család története magyaráz. Kálváriájuk már az '50-es évek elején elkezdődött. Gazdag értelmiségi család, mely az államosítás, kilakoltatás, internálás (Recsk), osztályidegenség fogalmait saját bőrén tapasztalta. Az egész interjút terjedelmessége miatt nem tudjuk mellékelni.

3 Kiemeljük a nagymama emlékét, amely a szülők és unokák történeteiben is megjelenik, és amely a felvezetéstől illetve a történetből való kilépéstől eltekintve egyetlen történeti epizód köré épül. Nagymama, hetvennyolc éves: „Csak egyetlenegy dolgot mesélek el neked: hogy egy szép napon a munkahelyemen, vagy nem szép nap, nem tudom, 2 Lásd például David B. PILLEMER: Directive functions of autobiographical memory: The guiding power of the specific episode. Memory, 2003/11., 193-202. p.; Craig R. BARCLAY: Autobiographical remembering: Narrative constraints on objectified selves. In: David C. RUBIN (szerk.): Remembering our past. Cambridge, 1996. 3 KÓNYA Anikó: Az 1956-os családi emlékezet vizsgálata. Kézirat, 2007.