Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Vörös - fehér - zöld - vörös. A megtorlások alakváltásai - Szita Szabolcs: Bűnbakképzés és a magyar zsidóság tragédiája

gári jogait közvetlenül megcsorbító törvényhozás indulásáig (1938) - az antiszemita hangulatkeltés mind általánosabbá vált.

14 Az 1930-as évek derekán újabb politikai irányváltás következett. A még csoportosuló, nem egységes, de radikalizálódó jobboldali erők befolyása növekedett, előbb az Olaszországgal kötött szövetség, majd a hitleri birodalomhoz való közeledés hatására. Mégis, a zsidótörvényeket

15 végeredményben nem a szélsőjobb, hanem a konzervatív tábor vezette be. Megpróbálta úgymond kifogni a szelet a radikális jobboldal vitorláiból avval, hogy programjából átvette a saját érdekeinek is megfelelő részeket, s egy időben próbált meg küzdeni a gyenge polgári liberális és a nála jelentősebb szociáldemokrata ellenzékkel szemben is. Mint érintettük, a zsidóság bűnbakszerepbe szorítása, a politikai antiszemitizmus történelmileg elválaszthatatlan a konzervatív vagy populista antikapitalizmustól, azoktól az eszmei áramlatoktól, melyek a kapitalizmussal, nem utolsósorban annak sikertelen vagy félig sikeres, elmaradott változataival szembeni elégedetlenséget transzformálták antiszemitizmussá.

16 Az 1930-as évek kifejezését használva, az „őrségváltás" gondolata, a zsidótlanított, nemzeti alapra helyezett kapitalizmus programja megjelent Magyarországon is. A zsidóságot sújtó népirtás előtörténetéhez tartozik, hogy ami a bethleni konszolidáció idején a rendszer jobboldali ellenzékének nézete volt, az évtized végére (a területi revíziós segítségéért megvalósított politikában, illetve Szálasi Ferenc szélsőjobboldali tömegpártjával versengve) részben a kormányok programjává lett. A zsidótörvények 1938-tól már ezek konkrét megvalósítására vállalkoztak. A populista antiszemitizmus, mely a 20. század elején szűk területen, inkább írói munkásságban (Szabó Dezső) jelent meg, az 1930-as évek végén, az 1940-es évek első felében vad tömegindulatok felkorbácsolását segítette elő. Az úgynevezett korszellem, a pángermán nyomulás következtében a kon14 Gróf Bethlen István kormányzása alatt (1921-1931) a rendszer konszolidálódott, a „keresztény kurzus" mérsékelt antiszemitizmusra korlátozódott. Az egyetemi numerus clausus zsidóellenes szigorát 1928-ban gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter javaslatára egy módosító törvénnyel átmenetileg enyhítették. 15 1938 és 1944 között 21 zsidótörvényt hoztak. Gyűjteményük: VÉRTES Róbert (összeáll.): Magyarországi zsidótörvényekés rendeletek 1938-1945. Budapest, 1997. 16 A zsidóellenes társadalmi hangulat vezérelte Eugen Webert, amikor leszögezte, hogy a forradalom koncepciója kapcsán forradalom-ellenforradalom ellentétpár helyett pontosabb azt meghatározni, hogy milyen irányultságú forradalomról van is szó. A változást kívánó tömegek, adott feltételek között, bal- vagy jobboldali, konzervatív, bolsevik vagy fasiszta típusú forradalmi mozgalmak mögé egyaránt felsorakozhatnak. A populista, antikapitalista nemzeti szocializmusok pártszerveződései a közép- és keleteurópai térség jellegzetes, barna vagy zöld színfoltjaivá váltak a két világháború közötti politikában. BEREND T. Iván: A nagy utazás. In: BRAHAM - PÓK i. m. 204. p.