Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Vörös - fehér - zöld - vörös. A megtorlások alakváltásai - Szita Szabolcs: Bűnbakképzés és a magyar zsidóság tragédiája

zervatív-antikapitalista antiszemitizmus a beszédek és cikkek „ártalmatlan" világából immár politikai gyakorlattá vált. Az európai viszonyok további romlása, növekvő német nyomás, a várt „győzedelmes", „új európai rendet" hozó háború utáni jutalmazás rövidlátó reménye s néhány szélsőséges demagóg kellett ahhoz, hogy mindez 1944 kora nyarán, a német megszállás körülményei között - gyors és eredményes kooperációban - a magyar zsidóság tömeges kiirtásának politikájává, a hazai „Endlösung" gyakorlatává váljon. A tragédia különös vonása, hogy mindez magyar földön - történelmi léptékkel nézve - percekkel a hitleri birodalom totális veresége és összeomlása előtt történhetett meg. A történelmi tanulságokra tekintve megállapíthatjuk, hogy ez időben az úgynevezett elvi vagy szalon-antiszemitizmus megnyilatkozásai végképp elveszítették intellektuális ártatlanságukat. 1944-ben bő fél évtized telt el a németországi Kristály éj szaka, az emberégetés előtti zsinagóga-égetések után. Az SS halálgyárai teljes kapacitással üzemeltek, Európa zsidóságának maradéka elektromossággal töltött szögesdrót mögött várt sorsára. A történet része, hogy 1942-1943-ban a fronton és Ukrajnában a magyar hadsereg kebelében zsidó munkaszolgálatosok ezrei estek áldozatul a kegyetlenségnek, az ostoba gyűlöletnek.

17 A megfélemlítést, a zsidó értelmiség rendszabályozását szolgálta az 1943-1944. évi szerbiai, Bor környéki kényszermunka is. A politikai vagy intellektuálisnak nevezett antiszemitizmus 1944 gyötrelmes valóságában már anyagi javakat és életeket tömegesen érintő, meghatározó erővé vált egy hódító, populista, radikális tömegmozgalomban. A német nemzetiszocialista „végső megoldás" lelkes, kíméletlen magyarországi kivitelezőit produkálta a Sztójay-kormány, Jaross Andor, Baky László, Endre László, Ferenczy László csendőr alezredes személyében, a magyar királyi csendőrség deportálásra vezényelt egységeiben, majd Szálasi Ferenc Árpád-sávos, nyilaskeresztes pártszolgálatosaiban. A nemzeti tragédiának erről az eleméről pontosan fogalmazott naplójában Márai Sándor: „A nemzet mindezért nem felel többé; s ez az egyetlen vigasz. Mégis, nagyon szomorú, hogy akadtak magyarul beszélő emberek, ha mégoly nyomorultak is, akik vállalták a német rohamkések parancsára ezt a szerepet."

18 Ekkor már korántsem csak a zsidó „bankokráciáról" volt szó, hanem a zsidókról általában. A zsidó vagyon - az üzletek, lakások, ékszerek és ingó17 „Ez a helyzet katonailag képtelen és példátlan. Megbízhatatlannak minősített férfiakat fegyvertelenül a harctérre küldeni, hogy ott nemcsak veszélyes, de ráadásul felelős és bizalmi jellegű műszaki munkát végezzenek; nem csupán kegyetlenség és embertelenség, hanem a hadsereg szempontjából ostobaság is. Ha ugyanis ezek az emberek valóban megbízhatatlanok, nem szabad rájuk felelős munkát bízni; ha viszont ilyen munka az első vonalban rájuk bízható, nem megbízhatatlanok." NEMESKÜRTY István: Requiem egy hadseregért Budapest, 1972, 237. p. is MÁRAI Sándor: Napló 1943-1944. Budapest, 1990, 243. p.