Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)
Munkások, parasztok, értelmiségiek - Az 1956-ot követő megtorlás társadalmi méretei - Németh László: A Zala megyei bíróságok ítélkezési gyakorlatának kialakulása és az ügyvédi védelem az „ellenforradalmi" bűncselekményekben
A megyei első fokon indult eljárások közül fellebbezés folytán csak néhány ügy került a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsához. Ilyen volt például az úgynevezett Majerszky-per vagy a lenti, illetve zalaszentgróti forradalmárok ügye, azonban a kanizsai Orbán Nándor ügyét már csak a Legfelsőbb Bíróság rendes büntetőtanácsa tárgyalta. Egyetlen olyan súlyú ügy sem volt, amelyet a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa magához vont volna, vagy a megyei ügyész javaslatára a legfőbb ügyész ott emelt volna vádat. Azon ügyek ugyanis, amelyek első fokon a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsánál indultak, rögtön jogerőssé váltak. A megyei bíróságon első, illetve másodfokon eljáró bírák jogi képzettsége messze meghaladta az akkor működő ügyészi kar képzettségét. Kivétel nélkül mindenki jogi egyetemi végzettséggel rendelkezett. 50 Ez annak is volt betudható, hogy a korábbi, kvalifikált ügyészek zömét - akik 1944 októbere után települtek át Erdélyből, s az ottani táblabíróságokon ügyködtek - 1949ben eltávolították, s egy intellektuálisan és szakmailag jóval gyengébb, de politikailag megbízható gárdát állítottak helyükre. Ebből fakadóan s az iratokból is kitapinthatóan nem volt felhőtlen a bírák, illetve ügyészek viszonya Zalában. Az ügyészek a rendőri szervekkel sem tudtak együttműködni. 1956 után az akkori ügyészség folyamatosan káderhiánnyal küzdött, sok volt a tapasztalatlan, kezdő ügyész, s ezt a problémát a felettes ügyészi szervek sem tudták orvosolni. 51 A három szerv rossz viszonya csak 1957 októberétől javult, kifejezetten a megyei MSZMP nyomására. 50 Ez a megállapítás nem volt feltétlenül igaz a járásbíróságokra, ahol sokan tanultak munkájuk mellett - még ekkor is a jogi egyetem levelező tagozatán. 51 ZML XXV. 12. 1958. Jelentés a Zala Megyei Ügyészség általános vizsgálatáról. Vizsgált időszak: 1957. július 1. - december 31. Vizsgálat ideje: 1958. január 20. -február 3. A jelentés megvitatására a Legfőbb Ügyészségen 1958. április l-jén került sor. A Grabarles József vezette ügyészség munkáját sok kritika érte. A legfőbb ügyészi vizsgálat egyszemélyi vezetési stílusát, erélytelen intézkedéseit, a munkaszervezés terén megnyilvánuló hiányosságait kritizálta. A vizsgálat ugyanakkor azt is leszögezi, hogy a Legfőbb Ügyészség sem adott 1957 folyamán olyan segítséget a megyei ügyésznek, illetve az ügyészi szervezetnek, amelyre az adott körülmények között szüksége volt. (A politikailag teljes mértékben lojális megyei ügyész a sokszor indokolatlanul súlyos ügyészi vádindítványokkal kompenzálni is kívánta az 1956. október 26-án Zalaegerszegen történteket, amikor is a tömeg nyomására többségében köztörvényes bűnözőket engedett ki a megyei börtönből. Később távozni kényszerült az ügyészi szervezettől, Budapestre kerülve a Földművelésügyi Minisztériumban helyezkedett el. A megyei ügyészség irányításában, valamint az „ellenforradalmi bűncselekmények" vádindítványainak összeállításában szerepet játszott még Dömötör lános ügyészhelyettes, Szeliánszky Zoltán, az általános felügyeleti csoport vezetője, Horváth Imre, a büntetőcsoport vezetője, korábban a politikai ügyek ügyésze, valamint Kőhalmi Géza büntető fellebbviteli ügyész.)
