Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Munkások, parasztok, értelmiségiek - Az 1956-ot követő megtorlás társadalmi méretei - Németh László: A Zala megyei bíróságok ítélkezési gyakorlatának kialakulása és az ügyvédi védelem az „ellenforradalmi" bűncselekményekben

- Feltétlenül biztosítani kell a szocialista törvényesség hiánytalan betartását, ami a proletárdiktatúra elnyomó funkciójának előtérbe lépése mellett is elengedhetetlen eleme a munkás-paraszt hatalom megszilárdításának.

38 - A kezdeti helytelen ítélkezési gyakorlatot bírálva kijelentette: „ítélkezésünk legyen az ellenforradalmi bűncselekmények elkövetőivel szemben kemény és könyörtelen, mert csak így vehetjük el a kedvüket újabb bűncselekményektől. Számoljanak le bíróságaink az ellenforradalom szervezőivel és szellemi irányítóival éppen úgy, mint a gyilkosokkal, a fosztogatókkal, a kártevőkkel, a fegyverrejtegetőkkel. Legdöntőbb feladat, hogy ezek mielőbb elnyerjék törvényes büntetésüket, hogy a dolgozók jogai és törvényes érdekei messzemenő oltalomban részesüljenek."

39 Az 1956. október 23-a után kialakult büntetőbírói, ítélkezési gyakorlat első országos számbavételéről, a követendő gyakorlati útmutatások meghatározásáról egy, az Igazságügy-minisztérium Felügyeleti Főosztálya - Jászai Dezső - által jegyzett, 1957. április 16-án kelt beszámolóból értesülhetünk.

40 A Legfelsőbb Bíróság is lehetővé tette a konzultációkat, egyes bírái részt vettek a megyei büntető kollégiumi üléseken is. Az Igazságügy-minisztérium Felügyeleti Főosztály a javítás érdekében a következőket rendelte el: 1. a minisztérium területi előadói rendszeresen vizsgálatot végeznek a megyékben; 2. rendszeresítették a havi jelentéseket, amelyekre válaszul a minisztérium tájékoztatókat adott ki. Az ellenőrzést szolgálta még, hogy a megyei bíróságok első fokon hozott ítéleteit haladéktalanul meg kellett küldeni a minisztériumnak, a járásbírósági ítéleteket a megyei bíróságok kérték be, és rendszeresen tartottak operatív értekezleteket is. Fontos értekezlet zajlott még 1957. június 12-én Budapesten az Igazságügyminisztériumban, ahol a megyei bírósági vezetőkkel ismertették a megyei népbírósági tanácsok létrehozásáról szóló 1957. évi 34. törvényerejű rendeletet is.

41 Elemezték az addig elvégzett igazságügyi munkát, rámutatva az ítélkezési gyakorlat anomáliáira, s összegezték az Igazságügy-minisztériiim addig végzett legfontosabb feladatait. Megfogalmazódott az ellenforradalmi bűncselekmények társadalmi veszélyességét hangsúlyozó, kemény ítélkezés követelménye. 38 Uo. A bírósági elnökök felé szólva kifejtette: „... a bíróság elnökének feladata nem érhet véget azzal, hogy az ügyeket kiszignálja. A fontosabb, politikai szempontból jelentősebb ügyek sorsát továbbra is figyelemmel kell kísérni... üljön össze bírótársaival, értékeljék a jelentősebb ügyeket politikailag is." 39 Uo. 40 Budapest Főváros Levéltára (BFL), A Fővárosi Bíróság elnöki iratai (XXV. 4. h), 1966. 315. VIII. A beszámolót a megyei bíróságoknak is megküldték. 41 ZML XXV. 1. a) II. C. Bírósági értekezletek, 1957. (Az 1957. június 12-ei vezetői értekezlet referátuma.)