Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Munkások, parasztok, értelmiségiek - Az 1956-ot követő megtorlás társadalmi méretei - Orgoványi István: A megtorlás Bács-Kiskun megyében

dolgozott. 1949 januárja és 1956 októbere között előbb dr. Dénes Dániel jánoshalmai ügyvédnél, majd a jánoshalmai ügyvédi munkaközösségnél ügyvédjelöltként dolgozott. Politikai okok miatt 1952-1954 között rendőri felügyelet alá helyezték, ez idő alatt törölték a kamarai névsorból is. 1942-ben nősült, három gyermeke született. 1956. október 26-án a vonaton - Mélykúton laktak értesült arról, hogy forradalmi események zajlanak Baján. A munkahelyén, az ügyvédi munkaközösségben tudta meg, hogy délután a községben is felvonulást szerveznek. Dr. Szobonya Zoltán helyeselte a tüntetés tervét, bekapcsolódott a szervezésbe, javasolta, hogy a gyűlésen az értelmiség, a parasztság és az iparosság képviselői is mondjanak beszédet. Még a tüntetés előtt letartóztatták és a helyi honvédség fogdájába vitték. A tüntetők követelésére még ugyanezen a napon szabadon engedték. Szobonya is szólt a tüntetőkhöz, beszédében a rend megtartására hívta fel őket. Október 27-én új tanácsot választottak a községben, ezen a választáson azonban nem vett részt. Október 28-án a lakosság követelésére átalakították a testületet, és Szobonya Zoltánt közfelkiáltással a Jánoshalmai Forradalmi Bizottság tagjává, egyben titkárává választották. Megválasztásakor beszédet is mondott, amelyben összefogásra szólította fel az embereket. Október 29-én az ő javaslatára rendelte el a forradalmi bizottság a nemzetőrség megszervezését a közrend fokozott védelme érdekében. Ezen a napon megkoszorúzták a magyar hősi emlékművet, itt ismét nagy hatású beszédet mondott. Az ünnepség után a község ügyeinek intézésére ipari és kereskedelmi, valamint mezőgazdasági bizottságot alakítottak. A politikai irányítást egy szűkebb testület, az úgynevezett tízes bizottság végezte, ennek Szobonya lett a vezetője. Október 30-án Bajára utazott, hogy élelmiszert hozzanak a községbe. Október 31-én tizenkilenc pontban fogalmazták meg a község követeléseit, és Kiskunhalason átadták a járási forradalmi bizottság elnökének, Ván Sándornak. Este beszédet mondott Mélykúton a kisgazdapárt gyűlésén, itt is ismertette a tizenkilenc pontos követelést. Részt vett az FKgP újjászervezésében. November 4-én, a szovjet csapatok támadásának hírére, a forradalmi bizottság általános mozgósítást rendelt el, felkészítették a községet a szovjetekkel szembeni ellenállásra. Miután értesültek róla, hogy Baja és Kalocsa nem szállt szembe a szovjetekkel, ők is letették a fegyvert. 1957. február 8-án tartóztatták le. A Kecskeméti Megyei Bíróság 1957. november 27-én halálra ítélte. Ezt a másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa 1958. szeptember 17-én jogerőre emelte. Az ítéletet 1958. szeptember 29-én végrehajtották. KLUCSÓ FERENC: Kiskunmajsán született 1929. augusztus 29-én. Anyja neve Újvári Mária. Földművesként dolgozott. Édesapja Zsán Klucsó Ferenc négyholdas földműves. Klucsó Ferenc és Klucsó Béla féltestvérek voltak. A Klucsók ragadványneve Zsán volt Kiskunmajsán, így mindenki Zsán Klucsónak hívta őket. A Kecskeméti Megyei Bíróság 1958. november 3-án a B. 670/1958. számú ítéletében halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélte, amit a Legfelsőbb