Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Munkások, parasztok, értelmiségiek - Az 1956-ot követő megtorlás társadalmi méretei - Orgoványi István: A megtorlás Bács-Kiskun megyében

Baján nem szűnt meg a nemzeti bizottság tevékenysége, jóllehet Kerek István járási párttitkár javasolta, hogy „likvidálják mindjárt az első napokban az ellenforradalmi társaságot". A szovjetek egyébként már érkezésükkor hozták magukkal Nagy István munkásvezető letartóztatási parancsát, de a helyzet ekkor még nem volt erre alkalmas. A megtorlás kezdete A Kádár-kormány és vidéki hívei számára a legfontosabb az volt, hogy minél előbb saját fegyveres erő álljon rendelkezésére. A karhatalom felett természetesen ismét a párt, az MSZMP megyei titkára rendelkezett. A megtorlás tulajdonképpen a szovjetek bevonulásával azonnal megkezdődött, hiszen a szovjetek Kecskeméten felszólítás nélkül tüzeltek a visszatérő ávósok által megjelölt épületekre, aminek több magyar katona és civil is áldozatául esett. Mindez a megfélemlítést szolgálta. A karhatalom Bács-Kiskunban november 8-án alakult meg a kormány és az Elnöki Tanács rendelete alapján. A megyei parancsnok először Szentkirályi Frigyes, a nemzetőrség Gyurkó által kinevezett korábbi parancsnoka, majd néhány nap múlva Homoki Imre alezredes lett, de Gyurkó és Sucin József is hamarosan visszatért. A pufajkás fegyveres csoportok azonban már közvetlenül a szovjet támadás után elkezdtek megalakulni és működni. Karhatalmi szempontból a 3. hadtest parancsnokságához tartozott Szeged, Dél-Dunántúl, Csongrád, Békés és Hajdú megye, Nyíregyháza és a Mezőtúri járás. Homoki Imre úgy rendelkezett, hogy az a parancsnok felelős az adott terület karhatalmi biztosításáért, amelyiknek az egységei ott állomásoznak. így Bács-Kiskun megye északi részéért az 5. gépesített hadosztály parancsnoka, a megye déli részéért és Szeged városáért pedig a 27. hadosztály parancsnoka. A honvéd karhatalomba elsősorban a hadtest hivatásos tisztjei kerültek, de bevettek továbbszolgáló tiszthelyetteseket és tartalékosokat is. A Tiszti Nyilatkozat aláírása persze feltétel volt. A karhatalomba kerültek a forradalom alatt sérelmet szenvedett párt- és állami vezetők, az ávósok, a partizánok, az 1919-esek és a kipróbált kommunisták közül is sokan. A pártbizottságok feladata volt a karhatalom szervezésének segítése, és a koordinálás a karhatalom, a rendőrség és a szovjet csapatok vezetői között. A propaganda érdekében az első napokban magukhoz ragadták a megyei lapok felügyeletét, és a kecskeméti rádiót is újra üzembe helyezték. Kecskeméten Lukács András százados (a forradalom alatt szintén a nemzetőrség egyik parancsnoka) lett a karhatalom első városi vezetője. November 22-én azonban őt is leváltották, ahogy hamarosan azokat a katonatiszteket is eltávolították, akik valamilyen szerepet vállaltak a forradalom alatt. November 25-én 600, december l-jén 762, már-