Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Munkások, parasztok, értelmiségiek - Az 1956-ot követő megtorlás társadalmi méretei - Valuch Tibor: Ezerkettőszáznegyvenkilenc év. Az 1956-os Hajdú-Bihar megyei elítéltek társadalmi jellemzői

jai voltak, szám szerint 35-en. Tizenketten kisgazdák, hárman szociáldemokraták, hárman parasztpártiak voltak. Egy-egy fő a Demokrata Néppárt, a Magyar Élet Pártja és a Nyilas Párt tagja volt. A szélsőjobboldali politikai kötődést a belügyi monográfia is csak ritkán tudta kimutatni, annak ellenére, hogy valószínűleg nagy gondot fordítottak ezeknek a felderítésére.

9 Az események „ellenforradalmi jellegét" ezekkel a tényekkel nyilvánvalóan nem lehetett meggyőzően alátámasztani. Az 1956-os politikai elítéltek döntő többsége, több mint háromnegyede (515 fő) büntetlen előéletű volt, a forradalomban való részvételük miatt indult ellenük első ízben büntetőeljárás. Közel egytizedük (61 fő) esetében nem állt a rendelkezésemre értékelhető adat. Egynyolcaduk (82 fő) volt büntetett előéletű. Az általuk elkövetett bűncselekmények zömében gazdasági jellegűek (közellátás veszélyeztetése, árdrágítás, üzérkedés) voltak. A büntetett előéletűek közel fele a korszakra jellemző gazdasági bűncselekményekért töltött hosszabb-rövidebb időt börtönben az ötvenes évek első felében. Egyharmaduk köztörvényes minősítésű tettekért - lopás, sikkasztás, hatósági közeg elleni erőszak, súlyos testi sértés - lett elítélve, egyötödük pedig politikai cselekményekért. Közülük a legtöbben izgatás vádjával kerültek bíróság elé, de egy-egy esetben előfordult szervezkedés, illetve háborús és népellenes bűncselekmény is. A 82 fős csoport egyötöde (16 fő) volt visszaeső, szinte kivétel nélkül köztörvényes. 1956 után ők többnyire harmadik alkalommal álltak bíróság előtt. A forradalom után a 658 fő közül 556-ot ítéltek el jogerősen, 102 esetben rendőrségi vagy ügyészi szakaszban megszüntették az eljárás. A büntetőeljárások többségét izgatás és szervezkedésben való tevékeny részvétel vádjával indították. Az összes elítélt közel kétharmada ellen ezekkel a minősítésekkel kezdeményezték a nyomozást. Egyhatodukat „népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvétel" vádjával ítélték el, illetve vonták büntetőeljárás hatálya alá. A rongálás rendszerint a szovjet hősi emlékművek lerombolásáért felelősségre vontakat takarja. A büntetőjogi minősítések értelmezésének és alkalmazásának skálája meglehetősen széles és gyakran következetlen volt. Elég gyakran előfordult, hogy pertársak által elkövetett azonos súlyú cselekményt egymástól erősen eltérően értelmeztek és ítéltek meg. A forradalmi szervezetek tagjait többnyire szervezkedésben való tevékeny részvétel vádjával fogták perbe. A HajdúBihar Megyei Bíróság ítélkezési gyakorlatában sem volt ritka, hogy a politikai 9 A Belügyminisztérium adatai szerint a közel 5500 aktív részvevő közül 462-nél mutatható ki párttagság, ebből 377 fő MDP-tag, 49 fő FKgP-tag, 8 fő szociáldemokrata, 7 fő parasztpárti, 16 fő nyilas, 2 fő a MÉP, 3 fő pedig a DNP tagja volt. Lásd: A Hajdú-Bihar megye területén lezajlott 1956-os ellenforradalom Összefoglaló monográfiája. Belügyminisztérium Történeti Irattára, V-150 370.