Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Munkások, parasztok, értelmiségiek - Az 1956-ot követő megtorlás társadalmi méretei - Valuch Tibor: Ezerkettőszáznegyvenkilenc év. Az 1956-os Hajdú-Bihar megyei elítéltek társadalmi jellemzői

tasztrális holdnál nagyobb birtokkal bíró gazda. Az önállóan gazdálkodók több mint kétharmada a 40-50 éves korosztályokhoz tartozott és általában 5-15 katasztrális holdnyi földje volt. Az ipari foglalkozásúak többsége - ellentétben a megyeszékhellyel - a városokban és a községekben egyaránt 30 évnél fiatalabb segédmunkás volt. A községekben élő, agrárfoglalkozású politikai elítéltek általában egy generációval idősebbek voltak az ipari foglalkoztatottaknál. A szellemi foglalkozásúak között a tanárok és a tanítók alkották a legnagyobb létszámú csoportot. A megtorlás községi célcsoportjait tehát a 40-50 év közötti gazdálkodók, a fiatal segéd- és szakmunkások, valamint a helyi értelmiség, elsősorban a tanárok és tanítók alkották. A területi megoszlást áttekintve az „ötvenhatosok" között Debrecenben alig találunk mezőgazdasági foglalkozásút. A megyeszékhelyen - ahogy azt az iskolázottság megoszlása is mutatta - a szellemi munkát végzők csoportját érintette a leginkább a forradalmat követő megtorlás. Ezen belül a legtöbben 20 és 30 év közötti egyetemi oktatók, egyetemi hallgatók, tisztviselők és katonatisztek voltak. Őket a debreceni forradalmi bizottmány perében és az úgynevezett ellenállási perben ítélték el. Az ipari foglalkoztatottak többsége a 30 éves és ennél fiatalabb szakmunkások közül került ki. A tisztviselők között igen fontos volt a vasutasok politikai szerepvállalása, hiszen Debrecen fontos csomópont volt, a vasút-igazgatóságon az első napoktól kezdve működött a forradalmi bizottmány, s nyilvánvalóan nem véletlenül a Debreceni Szocialista Forradalmi Bizottmány egyik titkára vasutas, a másik pedig a Vagongyár (Debrecen legnagyobb üzeme) munkása volt. A 658 fő közül 253-an voltak tagjai valamilyen forradalmi szervezetnek, ez az elítéltek 39%-a. Ebből 165-en forradalmi bizottmányok tagjai és vezetői, 42en munkástanácstagok és vezetők, 45-en pedig nemzetőrök, illetve a nemzetőrségek parancsnokai voltak. A forradalmi szervezetek vezetői közül 58 főt ítéltek el, ebből 28-an forradalmi bizottmányi elnökök, 17-en munkástanácselnökök, 13-an a nemzetőrségek vezetői voltak. Az adatbázisban 408-an szerepelnek a forradalmi szervezetek tagjai közül. Ha ehhez viszonyítunk, akkor látható, hogy a forradalmi szervezetek tagjainak, vezetőinek mintegy a felét-kétharmadát ítélték el 1956-ot követően. Az a tény viszont, hogy az elítéltek között többségben vannak azok, akik nem kötődtek a forradalom alatt létrejött szervezetekhez, arra utal, hogy a szervezeti tagság a megtorlásnak csak az egyik szempontja volt. A hatalom ugyanilyen fontosnak tartotta annak a rétegnek a megfélemlítését, amelyből e szervezetek tagjai feltehetően kikerültek. Az elítéltek politikai kötődését a szükséges adatok hiányossága miatt meglehetősen nehéz rekonstruálni. A büntetőeljárás során rendszerint igyekeztek feltüntetni a párttagságot, de ezt igen következetlenül és pontatlanul tették. A forradalmat megelőző időszakban 56 fő volt valamilyen politikai párt tagja az elítéltek közül. A pártonkívüliséget 178 fő esetében jelölték, 424 esetben nem volt erre vonatkozó adat. A legtöbben az MKP és az MDP tag-