Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Katonahalál - leszámolás a fegyveres testületek tagjaival - Horváth Miklós: A megtorlás méretei, iránya és módszerei a magyar honvédségnél az 1956-os forradalom és szabadságharc után

dalmi erők felülkerekednek, visszaadják a gyárakat a tőkéseknek, a földet a nagybirtokosoknak, megdöntik hazánkban a nép hatalmát. Kijelentem, hogy feltétel nélkül csatlakozom az 1956. november 4-én megalakult Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányhoz... Egyetértek azzal, hogy... szükséges volt kérni a baráti Szovjetunió, illetve a szövetséges szovjet hadsereg segítségét,... kijelentem, hogy a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány intézkedéseit magamra nézve feltétel nélkül kötelezőnek elismerem és a katonai eskühöz híven, a katonai parancsnak öntudatosan alávetem magam.. ."

5 Ezt a nyilatkozatot a tisztikar 73-74%-a aláírta. Bár annak elismerése, hogy a szovjet csapatok behívása szükséges volt, a tisztikar többségének önérzetét sértette, a forradalmi retorika megtette hatását. Voltak azonban olyan tisztek is, akik aláírták a nyilatkozatot, de később - a megtorlás kegyetlensége miatt -, a sortüzek és gyilkosságok hatására kérték a leszerelésüket. A politikai és katonai vezetés ezt a folyamatot 1957 végén az alábbiak szerint értékelte: „A »Tiszti Nyilatkozata aláírása után is maradtak ugyan a hadseregbe nem való elemek, de ezek jó része a felülvizsgálat során és a későbbiek folyamán kikerült a hadseregből. A felülvizsgáló bizottságok 8 tábornok és 1116 tiszt ügyével foglalkoztak. A felülvizsgálat eredményeként 3 tábornokot és 726 tisztet távolítottak el a hadsereg soraiból... A Tiszti Nyilatkozat aláírását megtagadta és ezzel magát a hadseregből eltávolította 6857 fő. Ezek többsége nem tekinthető a néphatalom ellenségének, mert akkori állásfoglalásuk politikai megzavarodottságból eredt, más részük gyávának bizonyult, nem merte vállalni a munkás-paraszt hatalom védelmét, a karhatalmi szolgálatot. A fentieken kívül egyéb úton leszerelt a hadseregből még 1858 tiszt."

6 Az 1956. októberi, kalkulált létszámot (körülbelül 26 000 fő) alapul véve a tisztek száma - a fenti okok következtében -1957 végéig 36%-kai csökkent. A katonák ellen indított büntetőeljárások általános jellemzői A büntetőpolitika megvalósításának gyakorlatát értékelve a PoHtikai Bizottság megállapította, hogy a bűnüldözés három szervének - a vizsgálati, ügyészi és bírósági szervezetek - együttműködése „nem mindig megfelelő".

7 Hogy ez az együttműködés felső és alsó szinten mit jelentett, mutatja, hogy a megtorlást levezénylő politikai testületek, vezetők, illetve a végrehajtásban ezekkel szorosan együttműködő vizsgálati, ügyészi szervek és bíróságok semmit nem bíztak a véletlenre. A megtorlást a Központi Bizottság, a PoHtikai Bizottság vonatkozó határozatai alapján, egyes arra jogosult politikai vezetők konkrét instrukcióit, valas HORVÁTH Miklós: Katonai kronológia 1956. Budapest, 1993,133. p. 6 Hadtörténelmi Levéltár (HL), MN 1957/89., 55. p. Jelentés a Magyar Néphadsereg szerepéről az 1956. október-novemberi ellenforradalomban, 1957. október. 7 HORVÁTH Ibolya - SOLT Pál - SZABÓ Győző - ZANATHY János - ZINNER Tibor (szerk.): Iratok az igazságszolgáltatás történetéből 1. Budapest, 1992, 613. p.