Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Katonahalál - leszámolás a fegyveres testületek tagjaival - Okváth Imre: Katonaperek a „Katpolon" belül. 1948-1953

kibővítették a katpolosoknál már-már rutinszerűen alkalmazott vádponttal, a szolgálati hatalommal való visszaéléssel, amit azáltal valósított meg, hogy az ügynöknőkkel folytatott szerelmi kapcsolatait a szolgálati lakásokban bonyolította le. Ez Majorosnál súlyosbodott azzal, hogy kedvenc ügynöknőjének havi fizetést is kiutaltatott. A vizsgálati dossziéjában enyhítő momentumként említették, hogy mindezekről tájékoztatta közvetlen elöljáróját, Kardos alezredest, aki ezt tudomásul vette, mivel „ez a magatartás megfelelt felfogásának".

29 A Budapesti Katonai Törvényszék 1951. október 26-án megtartott zárt tárgyalásán Majoros őrnagyot bűnösnek minősítették és hat év börtönbüntetésre ítélték. A vádlott bűnösségét csak részben ismerte el, arra hivatkozva, hogy ezek a jelenségek a Katpolon abban az időben rendszeresek és szokásosak voltak. Andó Ferenc hadbíró őrnagy, a tárgyalásvezető, a büntetés kiszabásánál súlyosbító körülményként vette figyelembe, hogy a vádlott „a munkásosztály bizalmából hosszú időn keresztül az államvédelmi szerveknél bizalmi munkakörben vezető beosztást töltött be, ezért magatartásának áruló jellegéért fokozottabb felelősséggel tartozik. A fegyelmet és a kommunista erkölcsöt súlyosan sértő, fasiszta módszerekre emlékeztető szolgálati működésével a parancsnoksága alatt álló és fontos feladatok elvégzésére hivatott egység munkáját károsan befolyásolta, annak lezüllesztését mozdította elő. Ezzel a népi demokráciának az ellenség elleni védelmi képességét gyengítette."

30 A lefokozott Majoros 1954-ben közkegyelemmel szabadult, majd a Legfelsőbb Bíróság 1957. augusztus 3-ai határozata bűncselekmény hiányában felmentette az immár jelentéktelenné minősülő vádpontok alól. 5. KÉP: Majoros (Schwarcz) Sándor őrnagy Az ÁVH börtönét nem kerülhették el azok sem, akik titkosszolgálati karrierjüket 1950-től nem Péter Gábor vezetése, hanem a katonai felderítés felada29 ÁSZTL 0-9697/4., 112-116. p. 30 Uo.