Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Katonahalál - leszámolás a fegyveres testületek tagjaival - Okváth Imre: Katonaperek a „Katpolon" belül. 1948-1953

Pataky Ernő a váci fegyházból 1953 őszén szabadult. A Legfelsőbb Bíróság 1956. szeptember 16-ai határozatában hatályon kívül helyezte ítéletét, és bűncselekmény hiányában felmentette, megállapítva, hogy a „cselekmények formálisan megvalósultak, azonban sem a cselekmény, sem az elkövető személye nem volt a társadalomra veszélyes, ezért mellőzik a bűnösség megállapítását. Az átadott Bulletin nem volt alkalmas izgatásra sem, az elkövetőt pedig a segítségnyújtás motiválta a Minisztérium pártszervezete felé, amelynek volt felesége is tagja volt."

21 Az egykori csoportfőnök anyagi kártérítés során 80 000 forint egyszeri segélyt kapott, majd ezt követően az Akadémiai Kiadó szerkesztőjeként helyezkedett el. A Ludovika Akadémiát végzett tisztek eltávolításában, az ellenük folyó nyomozásokban és vizsgálatokban még vezető szerepet játszó, a katpolos karrierjüket egyszerű polgári alkalmazottként kezdő „Pálffy-kedvencek" kiszorítása és letartóztatása 1950 őszétől, már az ÁVH-ba való betagozódás után kezdődött el. A „kedvenc" káderek társadalmi helyzetüket, mentalitásukat, politikai beállítottságukat tekintve sajátos konglomerátumot alkottak. Emiatt is különíthető el egy belső kör, kiket szoros szimpátia és baráti szálak kötöttek Pálffy György altábornagyhoz. Ezt a kört az 1945-1948-as években Vértes Imre, Csonka György, Kardos György és Serényi István alkotta, illetve ennek a körnek holdudvarához tartozott Berkesi András, Gáspár Márton, Komis Pál, valamint Majoros Sándor. Pálffy különösen Kardos Györgyöt kezelte megkülönböztetett szívélyességgel, és őt a Katpol egyik nagy reményű, kiváló képességgel rendelkező emberének tartotta. Ezek a személyek az előléptetési szabályzatok sorozatos megszegésével - jelentős karriert futottak be 1945-1950 között: polgári alkalmazottakból vagy alacsony, tisztes rendfokozatúakból - néhány év alatt - őrnagyok, alezredesek lettek és a csoportfőnöki, osztályvezetői beosztásokat töltötték be. A gyors felemelkedést a Pálffy- és a Sólyom-pereket követően már várható letartóztatás, vagy a szerencsésebbek esetében az alacsonyabb beosztásba helyezés követte. A megpróbáltatások a holdudvar tagjai számára 1950. szeptember 29-én, Berkesi András őrnagy, az ÁVH II. Katonai Főosztály 2. Osztálya vezetőjének őrizetbe vételével kezdődtek el. A fegyveres erők ünnepi napján a Főosztály Vizsgálati Osztályára beszállított őrnaggyal korábbi barátja, Gáspár Márton őrnagy

22 közölte a letartóztatás indokát: azt a Politikai Bizottság 21 ÁSZTL, szám nélküli zárt iratok, IX/14., 11. p. 22 Gáspár Márton különböző beosztásokban teljesített szolgálatot a Katpolon, és az ÁVHval való egyesülés előtt a Csonka György ezredes vezette II. Katonai Csoportfőnökség 3. Értékelő Osztálya élén állt. 1953-ig számos, volt társai ellen indított perben vett részt, majd az Orion gyár rendészeti osztályvezetőjeként védte a gyár vagyonát. A for-