Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Katonahalál - leszámolás a fegyveres testületek tagjaival - Okváth Imre: Katonaperek a „Katpolon" belül. 1948-1953

rendelte el, mivel az államapparátust meg kell tisztítani az oda nem illő, kártékony elemektől. Az ezt követő kihallgatások során - fizikai és lelki kínzások hatására - minden ellene felhozott vádpontot beismert: - a közirat-hamisítást (egy háborús bűnöst és ügynököt a Katpol őrizetéből hamisított nyomozati jelentés alapján szabadlábra helyeztetett, és ezáltal egy fasiszta személyt mentett meg az igazságszolgáltatástól), - a szolgálati hatalommal való visszaélést (az említett ügynök igazolóbizottsági eljárási folyamatában személyesen presszionálta a bizottsági tagokat), - a hamis tanúzásra való rábírást (az ügynök elleni terhelő vallomás visszavonatása), - a szolgálati titok megsértését (beszervezendő ügynöknő-jelöltekkel nyilvános szórakozóhelyeken jelent meg, titkos hivatali telefonszámát közölte velük, konspirációs lakásokra járt szerelmi kapcsolatok kialakítása céljából). A Budapesti Katonai Törvényszék 1951. március 21-ei ítélete bűnösnek találta mindegyik vádpontban, és tíz év börtönbüntetésre ítélte Berkesi Andrást. Súlyosbító körülményként vették figyelembe, hogy az őrnagy munkája során mint „kommunista vezető rossz példát mutatott beosztottainak, mivel szerelmi viszonyt folytatott beszervezett személyekkel".

23 Berkesi, mint továbbra is „hithű pártkatona", belenyugodott a kihallgatói által többször hangsúlyozott „magasabb pártérdekek" motiválta elítélésébe, bár az ügynöknőkkel kapcsolatos bírálatokat sérelmezte. Kijelentette, hogy az esetekről „tudtak az akkori vezetőim, sőt tőlük nem egy ízben kaptam olyan utasítást, mely szerint szerelmi viszonyt kell az illetőkkel kiépíteni, mert ezen keresztül jobban magunkhoz tudjuk őket láncolni, és így az ő munkájuk is eredményesebb lesz".

24 A börtönévek alatt továbbra sem szüneteltette „elhárító tevékenységét", s mint az ügyének felülvizsgálata előtt tett - 1954. június 1-jei - írásbeli vallomásából kiderül, helyzetének mérlegelésekor kérte korábbi és mostani tevékenységének figyelembevételét: „Kérem figyelembe venni azt, hogy a Katonapolitikai Osztályhoz való kerülésem után őrizetbe vételemig eltelt öt év alatt a vezetésem alatt álló egységgel végeztünk jó munkát is, mivel az imperialista ügynökök százait lepleztük le, akiket a méltó helyre juttattunk. Továbbá a letartóztatásom ideje alatt a börtönben jó munkát fejtettem ki, kapcsolatot tartottam továbbra is az ÁVH-val, kapcsolattartóim meg voltak munkámmal elégedve, mivel igen sok ügyet hoztam felszínre... Az elmúlt években továbbra is szilárdan a párt irányelvei és célkitűzései szellemében éltem, nem vagyok ellenség, és csak az a kérésem, hogy minél előbb szabadulhassak ki, hogy bebizonyítsam, nem vagyok haszontalan tagja a társadalomnak, hanem radalmat követően, 1957. január 21-én a Budapesti Főkapitányság XIII. kerületi kapitányságának feljegyzése szerint hamis névvel, családjával együtt Nyugatra disszidált. 23 ÁSZTL V-142 776., 15-21. p. 24 Uo.