Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)
Katonahalál - leszámolás a fegyveres testületek tagjaival - Okváth Imre: Katonaperek a „Katpolon" belül. 1948-1953
Földy vezérőrnagyhoz - internálták. A kistarcsai internálótábor foglyaként 1951-1952 között a legelfoglaltabbak közé tartozott a kikérő dokumentumok alapján, hiszen az ÁVH különböző főosztályai szinte hetenként kértek engedélyt a folyó ügyeikben való kihallgatása céljából. Úgy tűnik, a volt ezredes az internálása alatt is maximálisan együttműködött fogvatartóival, nemcsak a kihallgatások során hozzá intézett kérdéseket válaszolta meg legjobb tudása szerint, hanem a zárkatársak között elhangzottakat is pontosan közvetítette. Internálását 1953 júliusában megszüntették, és átadták a Budapesti Katonai Börtönparancsnokságnak. Ügyét, zárt eljárásban, 1953. november 16-án tárgyalta a Budapesti Hadbíróság, és szolgálati hatalommal való visszaélés bűntettében - beszervezett ügynöknőjével a konspirált titkos lakásokban nemcsak titkosszolgálati viszonyt folytatott - marasztalták el, ezért öt év börtönbüntetésre ítélték. A tevékenység azonban az 1953. évi 11. számú törvény alapján kegyelem alá esett, így Gát Zoltánt - beszámítva az előzetes letartóztatásban letöltött idejét - azonnali hatállyal szabadlábra helyezték. Szabadulása után két évig segédmunkásként dolgozott, majd a Magyar Rádió újságírója lett. 1956 augusztusában erkölcsi rehabilitációja és nyugdíjjogosultságának elismerése érdekében felülvizsgálati kérelmet adott be a Belügyminisztérium Titkárságához, amely az ügyben való tájékozódás után javasolta a teljes rehabilitációt és nyugdíjának a Honvédelmi Minisztérium általi folyósítását. A Legfelsőbb Bíróság 1957. november 8-ai határozata Gát Zoltán ezredest bűncselekmény hiányában felmentette, és megállapította, hogy a „cselekmény sem akkor, sem most nem meríti ki a szolgálati hatalommal való visszaélés bűntettét. Ez egy magasabb parancsnoki fenyítést érdemlő cselekedet volt." 19 A Katpol régi tisztjeinek kiiktatásában a sor Pataky (Bachner) Ernő ezredessel, a Rádió-felderítő Csoportfőnökség vezetőjével folytatódott. 1950. január 5-én tartóztatták le szolgálati titoksértés vádjával: a lehallgatásokról készült szolgálati jelentésekről többször beszélt elvált feleségének, Oszkó Gyulánénak, sőt egyet - a Népjóléti Minisztériumról szólót - több napra át is adott a párttitkárként ott dolgozó volt feleségének. A Budapesti Katonai Törvényszék dr. Andó Ferenc százados vezette tanácsa ezért négy év hat hónap börtönre ítélte. Az indoklásban kifejtették, hogy az igen súlyos bűncselekmény elkövetésekor „a vádlott tudatában volt cselekménye súlyával (sic!), és magatartása egyenes következménye volt annak, hogy a felszabadulást követő években politikai képzését teljesen elhanyagolta, korábbi individualista beállítottságának megfelelően élt és gondolkozott. A haditörvényszék figyelembe vette a folytatólagos titoksértést, amely a Néphadseregnek és főleg az államvédelem érdekeinek igen nagymértékben ártott." 20 19 ÁSZTL V-46 985. 20 ÁSZTL V-148 032., 39. p.