Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Katonahalál - leszámolás a fegyveres testületek tagjaival - Okváth Imre: Katonaperek a „Katpolon" belül. 1948-1953

mokratikusnak" tartott titkosszolgálati szakemberek és a beözönlő pártkáderek közötti helyes arányok kialakítására, munkájuk összehangolására irányult. Ebben - egy rövid időt tekintve - úgy látszott, hogy bírta Farkas Mihály támogatását is: „Én tudatában voltam, hogy egy sor régi tisztet előbb vagy utóbb ki kell tenni, el kell távolítani a hadseregből. De másrészt tudatában voltam annak is, hogy a legbecsületesebb részét a régi tiszteknek igyekezni kell megnyerni."

16 Ez a rendszerbe domesztikálási kísérletük azonban, főként Rákosi Mátyás heves ellenállása miatt, meghiúsult. Farkas Mihály előbb már idézett, az 1956. októberi letartóztatása utáni kihallgatási jegyzőkönyvében fennmaradt verziója szerint „Rákosinak határozottan ellentétes nézete volt. Neki volt egy teóriája, amely szerint nálunk nem érvényes az a tétel, hogy a régi tiszteket megnyerhetjük. Ezek a régi horthysta tisztek - mondta ő - egy fél-fasiszta, fasiszta-kapitalista rendszernek voltak a tisztjei, ezek tudatos ellenségei a munkásosztálynak, a népnek, és ezért ezeket el kell távolítani a hadseregből."

17 Erre a legjobb alkalmat a Rajk-féle összeesküvés katonai vonalának kreálása szolgáltatta, hiszen Pálffy lefogásával elindult az a folyamat, aminek végkifejlete az általa kiépített szervezet fokozatos felszámolása, vezetőinek kiiktatása lett. Ebben az első Gát (Galocsik) Zoltán ezredes, a katonai hírszerzés megszervezője és működtetője volt.

18 1949. december 28-ai letartóztatása azonban nemcsak e folyamat részeként értelmezhető, hanem az új főcsoportfőnökkel, Révész Géza altábornaggyal való szakmai és emberi ellentétei következményeként is. Az új főcsoportfőnök 1948 őszétől kritizálta Gát hírszerzési módszereit és kapott jelentéseinek valódiságát. A leváltására tett javaslatát a szovjet szervek ekkor még elutasították. A Rajk-per terebélyesedő hullámai azonban a hírszerző ezredest is elsodorták, akit már szovjet tartói sem védtek tovább a börtöntől, igaz, súlyosabb elítélését sikerrel megakadályozták a háttérből. Gát ellen volt kollégái a demokrácia-ellenes tevékenység és kémkedés vádpontjait fogalmazták meg, de bizonyítani - a katonai felső vezetés lefejezését előkészítő perek miatt - nem tudták, vagy nem akarták. A nyomozás befejezéséig, illetve a vádirat elkészültéig - hasonlóan " ÁSZTL V-150 019/1., 390. p. 17 Uo. 391. p. i

g Gát Zoltán a két világháború közötti időszakban különböző tiszti beosztásokban szolgált, 1941 végén került a Honvéd Vezérkar 2. (hírszerző és kémelhárító) osztályára, először a közigazgatási alcsoporthoz, majd 1943 márciusától a hírszerző alcsoport Balkánrészlegéhez. Annak vezetőjeként koordinálta a térség államai ellen irányuló hírszerzői tevékenységeket. A nyilasok felmentették beosztásából, és további szolgálatot már nem vállalva illegalitásba vonult. 1945 januárjában jelentkezett a Vörös Hadsereg elhárító szerveinél, és szolgálatát felajánlva átadta részükre a teljes balkáni arcvonal ügynök- és rádióforgalmi jeleket tartalmazó listáját. A szovjet szervek vendégszeretetét júniusig Moszkvában élvezte, majd hazaszállították és beosztották a Katpolra. HL 102/08/541.