Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Katonahalál - leszámolás a fegyveres testületek tagjaival - Okváth Imre: Katonaperek a „Katpolon" belül. 1948-1953

vábbi elvárásait a később konstruált katonai perekben, míg maguk is „üldözőkből üldözöttekké" válva osztoztak korábbi áldozataik sorsában. Jelen tanulmány a Katpol vezető állománya ellen 1948-1953 között lefolytatott pereket vizsgálja, amelynek során tizenegy főt ítéltek különböző vádpontok alapján rövidebb-hosszabb börtönbüntetésre. A perek - motivációik és jellegzetességeik alapján - három, jól elkülöníthető típusú eljárásra bonthatóak, amelyek között találhatunk koncepciós jellegűt Pálffy altábornagyhoz köthető szorosabb kapcsolatot büntetőt, és végül a „népi káderek" pozícióba jutását előkészítő úgynevezett „kiiktató" pereket. A katpolos katonaperek sorozatát 1948 szeptemberében Földy Lajos vezérőrnagynak, a Katonapolitikai Csoportfőnökség alig nyolc hónapja kinevezett vezetőjének a letartóztatása indította el. A szolgálati hatalommal való visszaélés és devizabűntett kísérletének gyanújával foganatosított letartóztatásra akkor került sor, amikor Pálffy György altábornagy, aki ekkor már mint a honvédség felügyelője ellenőrizte korábbi szervezetének működését, egy - ágyát korábban Földyvel megosztó - féltékeny és bosszút szomjazó ügynöknő jelentéséből a csoportfőnök disszidálási szándékáról értesült. Pálffy az őrizetbe vételt bizonyíthatóan egyeztette Farkas Mihállyal, de azt megelőzően megbeszélte azt a szovjet katonai hírszerzés Magyarországon lévő tartótisztjével, lévén 1945 tavaszától a GRU ügynökeként is tevékenykedett. Arról persze sem Farkas, sem Pálffy nem tudhatott, hogy a kiszemelt leendő őrizetes szintén a szovjet katonai titkosszolgálatnak dolgozott 1945 nyarától. Az őrizetbe vételt Pálffy két korábbi kedvenc és favorizált kollégájára, Kardos György és Serényi István őrnagyokra bízta. A tisztek főnöküket, aki feleségével éppen moziban volt, azzal az ürüggyel csalták be a Bartók Béla úti központba, hogy a francia katonai attasé kikérdezését megbeszéljék vele. A meglepett Földy vezérőrnagyot saját munkahelyén, saját beosztottjai tartóztatták le. A szituáció nemcsak a helyszín miatt lehetett bizarr, hanem a résztvevők sajátos helyzete miatt is: egy szovjet ügynök parancsára szovjet ügynök (Serényi 1945. március végén - Péter Gábor ajánlásával - érkezett a Katpolra, mint a 2. Ukrán Front elhárításának hadnagya) tartóztatott le egy szovjet ügynököt!

6 A letartóztatott vezérőrnagyot néhány nap múlva átszállították az Államvédelmi Hatóság Andrássy úti központjába, majd a szovjet elhárító szervek Vilma királyné úti egyik börtöncellájába. Földy ellen egészen 1952 februárjáig semmilyen vádpontot nem fogalmaztak meg, így fogva tartásának legfőbb oka - mint azt Földy későbbi emlékirat-töredékeiben kifejtette - minden bizonnyal a szovjet titkosszolgálatoknál ez időben érvényesülő szokásjog volt, miszerint a szolgálattól megváló 6 OKVÁTH Imre: Egymás ellen. Kémek a Katpolon. Rubicon, 2002/6-7., 16-19. p.