Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Katonahalál - leszámolás a fegyveres testületek tagjaival - Okváth Imre: Katonaperek a „Katpolon" belül. 1948-1953

munkatársakat legalább öt évig pihentetni kellett. A „pihentetés" helyszínei - a már említetteken kívül - a Fő utca, a gyűjtőfogház és a váci börtön cellái, magánzárkái voltak. Az előzetes letartóztatás 1952. február 25-én ért véget, amikor a Budapesti Hadbíróság a már említett vádpontokban találta vétkesnek, ezért főbüntetésként hatévi börtönre, mellékbüntetésként pedig a közügyektől tíz évre szóló eltiltásra, lefokozásra, teljes vagyonelkobzásra ítélte. A bíróság az ítélet meghozatalakor még mindig a Pálffy és volt beosztottjai által provokált 1948-as történéseket vette figyelembe, amely szerint az elhagyott ügynöknő a tábornok segítségével az Egyesült Államokba kívánt disszidálni jó nevű orvos férjével, valamint a félretett 82 000 forint tartalékát kívánta kimenteni. Földy - hivatali pozíciójából következően - ezt megígérte, azzal a feltétellel, ha a nő továbbra is hírszerző feladatokat teljesít a Katpol számára. A bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy mind a disszidálási ötlet, mind pedig a szereplő pénzösszeg Pálffytól származott, aki így próbálta megakadályozni a disszidálást, és menteni önmagát. A Földyvel való - korábbi - közismert bizalmas kapcsolata miatt ugyanis attól félt, hogy utódjának tényleges disszidálása esetén ő maga is nagy bajba kerülhet. A korabeli bírósági gyakorlatnak megfelelően a tárgyaláson az állítólagos bűncselekményre vonatkozóan tanút nem hallgattak ki, mivel az ügynöknő tanúvallomásai alapján a vádlott elítélése nem lett volna lehetséges. A Katonai Felsőbíróság 1952. augusztus 21-ei ítélete az elsőfokú ítéletet - a mellékbüntetést kiszabó rendelkezések érintetlenül hagyása mellett - öt év börtönre szállította le. Az ítélet indoklásában megállapították, hogy Földynek nem volt joga a pénzt átvenni, még a hírszerző tevékenység vállalása mellett sem, továbbá a disszidálást meg kellett volna akadályoznia. Az ítélet ellen tiltakozva Földy korántsem szokásos módon - a szovjet katonai attasén keresztül több levélben is Rákosi Mátyás segítségét kérte ártatlansága bebizonyítására. A lefokozott vezérőrnagy 1953. szeptember 4-én - amnesztiával - került szabadlábra, majd ezt követően hordárként, bútorszállító munkásként helyezkedett el. 1954-ben perújítási indítványt terjesztett be a legfőbb ügyészhez, aki azt elutasította. Czakó Kálmán az ügy provokációs jellegét elismerte ugyan, de indoklása szerint a vádlott a bűncselekményt „formálisan" elkövette azzal, hogy a pénzt kijuttatás céljából átvette. Eszerint - így a legfőbb ügyész - a „devizatörvény értelmében a bűncselekmény a jogügylet megkötésével elkövetést nyert. A jogügylet a pénz átvételével megtörtént." Az elutasításban súlyosbító körülményként értékelték továbbá, hogy Földy és az ügynöknő többször is az együttes szökésről beszéltek, s ez, valamint az elítélt származása „arra enged következtetni, hogy az elítélt nem volt híve a népi demokratikus rendszernek, így semmi sem indokolja a javára történő perújítást... A kérelmező közben amnesztiával szabadult, így a bünte-