Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Katonahalál - leszámolás a fegyveres testületek tagjaival - Okváth Imre: Katonaperek a „Katpolon" belül. 1948-1953

jet fegyveres erők vezérkari főnökétől, A. M. Vasziljevszkij marsalltól, az 1948. februári magyar-szovjet katonai egyezmény alapján már jóváhagyott nyolc különböző fegyvernemi szakértőn felül. A szovjet hírszerző tanácsadó ezredes 1949 januárjától kapcsolódott be a - tanácsára hamarosan - Főcsoportfőnökséggé átszervezett magyar katonai titkosszolgálat tevékenységébe.

4 Az új szervezet legfontosabb feladata 1949 tavaszától a magyar hadsereg háborús hadműveleti terveihez szükséges információk beszerzése volt. Az Elhárító Főcsoportfőnökség egyre intenzívebben folytatta a megalakult NATO-szövetség tagállamainak fegyveres erőire vonatkozó konkrét adatgyűjtést, amely a hadrendekre, a diszlokációkra, a repülőterekre, a tengeri kikötőkre és támaszpontokra terjedt ki, valamint általános gazdasági, hadiipari és katonaföldrajzi adatokra. A felderítés - ezen időszakban - elsősorban a nyílt, a publikált sajtó- és egyéb forrásokra támaszkodott. Egyre jelentősebb szerepet játszott az információk beszerzésében a Rádió-felderítő Csoportfőnökség tevékenysége is, amely a budapesti nyugati nagykövetségek és a gyakorlatozó NATO-csapatok rádiórejtjeleinek megfejtésével jutott hozzá értékes, a magyar politikai és katonai vezetés számára fontos értesülésekhez. A hidegháborús pszichózis elmélyülése az '50-es években - különösen a szovjet érdekszférába került csatlós államokban -, a bizalmatlanság, a mindenhol kémeket, összeesküvőket és szabotőröket gyanító attitűd általánossá válása valós és koncepciós kémügyek egész sorát eredményezte. Nem vonhatták ki magukat ez alól a titkosszolgálat szervei sem, így a kommunista hatalomátvételt tömeges represszióval segítő katpolos beosztottak helyzete, megítélése fokozatosan romlott ezekben az években. Fokozta kiszolgáltatottságukat, hogy a pártvezetés mindinkább a korábbi vetélytársat, az AVO-t (AVH-t) tekintette az egyetlen megbízható támaszának és az új követelmények gondolkodás nélküli végrehajtójának. A Rajk-per katonai vonulatában letartóztatott, majd kivégzett Pálffy György altábornagy sorsa jelzésértékűen támasztotta alá a pártvezetés megingott bizalmának módosulását: a katonai biztonsági szolgálat korábbi „érdemei" nyom nélkül elillantak, megítélésük a korábbiak gyökeres ellentétébe fordult át. Farkas Mihály visszatérően hangoztatott minősítése szerint a „katonai elhárítás tehetetlen és nem tud példát venni az ÁVH-tói".

5 A favorizált szervezet ezután nem sokkal - 1950 februárjában - be is kebelezte a Katpolt. Az utódszervekhez átvettek (a katonai hírszerzést folytató Honvédelmi Minisztérium IV. Felderítő Főcsoportfőnöksége, a katonai kémelhárítást végző ÁVH II. Katonai Elhárítás Főosztálya) - már csak a Katpol lefejezése idején átélt pszichológiai megpróbáltatásokból következően is - még fokozottabb ügybuzgósággal teljesítették a pártvezetés to4 Hadtörténelmi Levéltár (HL), A honvédség felügyelőjének iratai. 6. cs. 844. d. 60. p. 5 KORNIS i. m. 216. p.