Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - III. A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A POLGÁRI FORRADALOMIG

iimitáiásávai foglalkozó számos rendelet indokoiásaiban igen értékes — de kitűzött feladatunkon túlmenő — adatokat találunk a megye egészének húsellátási és általában élelmiszer drágulási problémáinak alakulására. Ezt némileg megvilágítja a szalonnaárak (1 font) emelkedésére vonatkozó összeállítás: Év Forint Krajcár Év Forint Krajcár 1787 — 9 1798 — 12 1788 — 10—11 1799 — 12 1790 — 17—18 1800 — 12 1791 — 20 1801 — 25 1792 — 10 1808 — 42 1795 . — 15 1809 1 — 1796 — 15 1811 1 12 Az összeállítás csak a város jegyzőkönyvében található adatokat tartalmazza és némileg hiányos. Még így is jól kivehető azonban az áruhiány miatt bekövetkezett drágulás és pénzromlás aránya.

148 A városban jelentős a tímárok száma is, akiknek céhe — akárcsak a szűrposztó készítő csapóké — az árelőkészítést végezte. A nyers bőrök elsőrendű beszerzési forrásai számukra a mészárosok voltak, így a bőráruk drágulása függvényévé vált a vágómarha felhajtásnak. Az árszabásból arra is lehet következtetni, hogy a város bőrfelvásárlással foglalkozó házaló kereskedői milyen árakon (mint felső határon) vehették meg környékünkön az állatbőröket. Ezek a vásárlási árak az 1792 júniusában kiadott árszabásban alig módosultak. Ez az árszabás közli néhány bőrfajta tímárok általi kikészítésének díját és azt az árat, amin a tímárok a csizmadiáknak és a vargáknak eladhatták a kikészített bőröket. Az árszabásokból következtetni lehet a tímárok kereseti lehetőségeire is. A 9 ft-ért felvásárolható nagy ökörbőr párjának 16 ft-os kidolgozása utáni eladási ára közt mutatkozó 7 ft-ot kitevő különbözet 43,8 %os áremelkedést mutat, amiből leszámítva a 2 ft-ot kitevő kidolgozási díjat — amiben nyilván van némi haszon is —, vagyis 12,5 %-ot, az így nyert 5 ft 31,2 %-os haszonnak felel meg. Vagyis — és ezt általánosíthatjuk — a tímárok az eladási ár egyharmadára számíthattak mint haszonra. Az 1791. és 1792. évi árszabásoknak az a része, amely a vargák által termelt árukra vonatkozik, jól tükrözi az áremelkedéseket is. Minden fajta készítmény drágult tehát, kivéve a legkisebb sarut, azaz a gyermekcipőt. Balassagyarmaton ekkor még javában virágzott a posztókészítők, a kallómalommal rendelkező „csapók" mestersége. Gyártmányaik közül főterméküknek, a szűrposztónak árát szabályozták 1792-ben. Ebből egy végért „mélynek / hossza 30, szélessége pedig egy fúrás híjával egy sing" 12 ft 30 kr-t kaptak. Készítményeiket valószínűleg a helybeli szűrszabók vásárolták meg elsősorban, de más városok nagy vásárain is megjelenhettek áruikkal. A szűrszabók készítményeinél volt az áremelkedés a legnagyobb. Ezzel szemben a „vékony szabók", vagyis azok, akik a szűrposztónál vékonyabb posztóból készítették a náluk megrendelt ruhákat, 1791-ben ugyanannyiért árusítottak, mint 1792-ben. Érdekes, az akkori öltözködés szempontjából figyelemreméltó képet mutat a szűcsökre vonatkozó 1791. és 1792. évi árszabás. Ebből kiderül, hogy az áremel-