Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - III. A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A POLGÁRI FORRADALOMIG

kedés náluk nem volt ákalános, ami a török háború utáim béke beköszöntévei magyarázható. A háború okozta anyaghiány egyes szakmákban csak 1792-ben vált árdrágító tényezővé. A két árszabás nem teljes, de így is némi képet nyújtanak a mindennapi élet apró, de igen fontos tényezőiről, amelyek szerepe a nagy történelmi események hátterében sem volt jelmtéktoeüen.

149 A város életében, ahol ebben az időszakban évről évre új házak épültek, fontos iparág lett az ács és a kőműves szakma. Az ács szakma önálló művelőinek számát azonban ki kell egészítenünk a molnárokkal és molnárlegényekkel, akik — a többnyire fából épült és nagymértékben fából készült gépi berendezésű malmok korszakában, szinte ősidők óta — maguk is fafaragáshoz értő emberek voltak. Hivatalosan is ilyennek tekintették őket és nemegyszer vették igénybe munkaerejüket a középítkezéseiknél, A századfordulón az ács és kőműves szakmában munkaerőhiány mutatkozott, ami nemcsak az építkezések számának növekedésével, hanem a szakemberek katonáskodásával is öszszefüggött. 1792 nyarán a megye a munkabéreket — amelyekkel már korábban is baj volt — rendeleti úton igyekezett szabályozni. „Megyénkben az ács és kőműves mesterembereknek megparancsoltaitik, hagy a kőműves és ács legények napszáma nyáron 27 kr-ban, télen pedig 24 krwban meghatározva lévén, megtartasson és 24 ft büntetés alatt a mestereknek a legényeket egymástul ne légyen szabad elbocsátani." A munkaerő-gondok velejárója lehetett azonban nemcsak a munkaerőcsábítás, hanem a lassú munkatempó is. Erre nézve 1808 márciusában ilyen határozatot hozott a megye: „Minthogy, különösen a kőműveslegényeknél, azon visszaélés tapasztaltatik, hogy reggel, sőt délután is, egy vagy fél órát fölöstököm vagy uzsonna fejében töltenek, a mesterek odautasíttatnak", hogy az ilyen legények béréből, „amennyi időt haszontalanul eltöltenek, azt lehúzzák". Az emelkedő árak miatt a bérek is emelkedtek, amit a pénzromlás következtében létrejött kettős pénznemben való elszámolás sok esetben szinte dlenőrizhetetlenné tett. 1811 áprilisában így rögzítette a megye a béreket: ács és kőműves pallér „jó pénzben" 36 kr, „fekete bankóban" 3 ft, legény „jó pénzben" 30 kr, „fekete bankóban" 2 ft 30 kr napszámot kapjon mesterétől.

150 Balassagyarmat iparosainak tevékenységét is nagymértékben befolyásolták természetesen a település mezővárosi jelegéből adódó hűbéri kc^öittségek, hiszen ezek felszámolására sem anyagi, sem törvényes lehetőségekkel nem rendelkeztek. A kötöttségek megszüntetésére irányuló törekvéseik azonban kétségtelenül részévé váltak a polgári forradalmat előkészítő helyi törekvéseknek. A földesurak és úrbéresek érdekellentéteinek elmélyülése Balassagyarmat lakosságának földesuraihoz való viszonyát elméletileg kielégítő módon szabályozta az az 1776. évi helytartótanácsi döntés, amely a város földművelő, kereskedő és iparűző lakosait kivette az úrbéri szabályozásnak az 1690. évi telepítőlevelekkel ellenkező követelményei alól. Ugyanakkor a két uradalom változatlanul igyekezett a lakosságot — elsősorban az 1771. évi érvénytelenített úrbéri szabályozásban szereplő jobbágyokat és zselléreket — minél jobban gazdasági érdekei kiszolgálójává tenni. 1777-től kezdve annyi megváltást fizettek a jobbágyok, amennyire nézve az uradalmak tisztjeivel meg tudtak alkudni. Ennek következtében a szolgáltatások mértéke más volt