Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - III. A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A POLGÁRI FORRADALOMIG

József csizmadia mester ember a maga bizonyságos levelét elé adta és a lakását ide a városainkba helyeztette, a becsületes tanács tudtával". A polgárok természetesen elköltözésüket is bejelentették a tanácsnak, és ilyenkor bizonyítványt kértek magatartásukról. 1811-ben Jirsenetz Ferenc „kötél eresztő" kapott egy szép latin nyelvű igazoló iratot, „mely szerént a szabad királyi Pest városában lévő kötél eresztő céhben mesternek könnyebben befogadtasson".

127 Ez a joggyakorlat azonban nem terjedt ki a zsidóságra és földesurak által behívott keresztény kereskedőkire és iparosokra, sőt a honoráciorokra és a nemes emberekre sem, mert azok letelepedésüket, illetőleg elköltözésüket az uradalmak illetékeseivel közölték. A város gazdasági fejlődésében jelentős szerepük volt a hitel- és kölcsönügyleteknek. Ezek lebonyolítói még mindig elsősorban a „görög" kereskedők, mert a zsidók inkább csak maguk között kötöttek ilyeneket, de köztük is voltak olyanok, akik a „görögöket" vették igénybe. Különösen Garba Jánosnak voltak bonyolult — és az úriszék előtt perre is kerülő — ügyei. 1797 márciusában „megcsökkent kereskédésikben tapasztalt" tények miatt 550 ft-ot adott kölcsön Eisenstáditer Löbl Gersónnak és feleségének, Eszternek 11 éven keresztül minden év márciusában 50 ft-tal és az esedékes kamatokkal történő törlesztésre. Ennek fejében — Mészáros Jakab kékkői uradalmi szabados aláírásával igazolva — lekötötték Garba javára balassagyarmati házukat. Nem tudtak azonban pontosan fizetni és ezért 1798 márciusában Mészáros Jakab lefoglalta házukat és ingóságaikat Garba számára. Ugyancsak Garba adott kölcsönt első ízben 1400, másodízben 550 ft-ot Kruspach Leölnek és Eszter nevű feleségének. A szerződéseket Platthy Dániel kékkői uradalmi fiskális láttamozta. Nem tudtak fizetni, s így ez alkalommal is perre került a dolog. Garba telkekkel is spekulált.

128 A kölcsönügyletek bonyolultságát jól szemlélteti a következő eset. 1795. május 10-én Világos várában Madách Sándor kölcsön adott Bohus Annának és Bohus Jánosnak 1000 ft-ot. Ezt az összeget 1796. január 24-én Pesten Popovics Györgyre engedményezte, aki azt és kamatait 1798. március 6-án a balassagyarmati görögkeleti egyháznak adományozta. Bohusék azonban nem fizettek, s ezért pert indítottak ellenük, amit a „balassagyarmati görög közönség" meg is nyert. Az összeget Langó Ferenc ügyésznél helyezték letétbe. A balassagyarmati görögök 1811. július 30-án — a városi tanácsnak bemutatott levelükkel — meghatalmazták Avakumovits János losonci lakost a kamatokkal együtt 1950 ft-ot kitevő összeg felvételére.

129 Szép számmal voltak családon belüli kölcsönök is.

130 De kényes pénzügyei voltak báró Balassa Sándornak is a saját uradalmi főintézőjével, Platthy Dániellel. 1808 novemberében Platthy 9000 ft-al úgy segítette ki a földesurat, hogy az azt a balassagyarmati házára engedte betábláztatni. Balassa Sándor adósságát 1811 októberében Pozsonyban kelt okiratukban a család többi tagja is tudomásul vette. Platthynak a város határában különböző dűlőkben szétszórva már három allodiális és két maradványtelket kitevő szántója és rétje volt, amit a bárótól biztosíték gyanánt kapott.

131 1787-ben jelent meg az a rendelet, amely szerint a maga adóssága miatt végrehajtásra kerülő jobbágy „kibecsülése csak olyan fundusokra terjedjen, melyek netalán magáé a jobbágyéi volnának". Ilyen telek a városban azonban nem volt, tehát a kölcsönfedezet lehetőségét, a saját építésű házán és ingóságain kívül, egyedül a „zöld hitel" — vagyis a termés lábon való eladása — jelentette, ami szélesre nyitotta a kaput az uzsorások előtt. Ennek igyekezett gátat vetni az 1789 augusztusában kiadott megyei rendelet: „senki a vetést