Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - III. A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A POLGÁRI FORRADALOMIG

A sebesült katonákról való gondoskodás jegyében történt, hogy 1808. október 6-án elrendelték, hogy a balassagyarmati zsidó „község" a Komáromban levő beteg katonák számára pokrócokat készítsen. 1809 novemberében pedig a Vácott épülő kórházhoz kellett a városnak fafaragáshoz értő embert — ácsot vagy molnárlegényt — és 10 gyalogmunkást küldenie, decemberiben pedig ismét ugyanennyit.

123 A békés években sem szűntek meg a rendkívüli követelmények. Példa erre Paczolay hadbiztos 1810. április 8-án kelt, városunkhoz intézett levele, amely a hivatalos leveleken elő nem forduló tegezése miatt — valószínűleg a szintén nemes ember Laluhay György városi jegyzőnek címezve írta — tér el a szokásos utasításoktól: „Amint ezen commissiómat veszitek, azonnal armyi szekeret, amint alul specifikálom, kirendelni el ne mulasszatok. Amely szekerek holnap délután Patvarcon megjelenjenek és az ottan lerakott császáxi-kiráiyi liszttel megrakodván, azt Rétságig fogják vinni. Gyarmat ád 40 szekeret." Az 1810. esztendő különben a hadiállapot felszámolásának jegyéiben folyt le. Április 25-ig a „gácsi királyi magazinum"-ban kellett bemutatna a nemesi felkelés és a katonaság számára szállított mindennemű cikk átvételi elismervényét kifizetés céljából. Júniusban pedig jelentenie kellett a tanácsnak azok neveit, „akik a francia háború alatt capitulátió [bizonyos időre kötelezettség] mellett katonának adattak", hogy azokat a katonaságtól elbocsássak.

124 1811 februárjában azonban már megint előtérbe nyomultak a katonai szállítások ügyei. A november 18-i városi tanácsülésen Paczolay Jakab, mint megyei esküdt is részt vett. Ekkor tárgyalták meg a még fokozottabb méretű katonai ellátási ügyeket, amelyek részletesebb megbeszélésére Nagyorosziba Mesterházy Antal „katonaságra ügyelő aibiztos"-hoz a főbírót, a törvénybírót, a jegyzőt és egy esküdtet küldtek ki.

125 Mindez az 1812. évi oroszországi hadjárat előkészítése érdekében történt. Ennek az időszaknak tanácsi anyaga azonban már az ilyen természetű ügyek mechanikussá vált intézéséről tanúskodik, az 1814. évi hadi események pedig alig érzékelhetők. A kereskedő és iparos réteg szerepének növekedése Balassagyarmat időszakunkban már jelentős kereskedelemmel és kézműiparral rendelkező város. Életét nagymértékben befolyásolták azok az országos rendelkezések, amelyek e két tevékenységre vonatkoztak és amelyek kihirdetése, megtartásuk ellenőrzése a városi tanács feladatai sorába tartozott. Ennek köszönhető — mivel a kereskedők és iparosok üzleti könyvei és iratai nem maradtak fenn —, hogy némi képet nyerhetünk a kibontakozó kapitalista fejlődés kisvárosi megnyilvánulásairól.

126 Jelentős mértékben növelte a városi tanács tekintélyét, valamint a kereskedő és iparos réteggel való kapcsolatát az az 1789. évi rendelet, amely szerint „a burgerek és mesteremberek felvétele egyedül a városi magisztrátusra bizatik". A rendelet — amely a földesúri joghatóság alatt élő mezővárosokra vonatkozott és előrelépést jelentett a szabad királyi városok ősi jogai kiterjesztésének királyi tervében — Balassagyarmaton is érvényesült. Így vették fel a város lakosai sorába 1796-ban a bécsi születésű Schöntzel József kalapost, 1797-ben a csalomjai születésű Szüle Sámuel könyvkötőt, 1800-ban a Váoról ideköltöző Spiczer János kötélgyártót. A felvétel a tanácsülésen történt, 1813. július 18-án például az alábbi indoklással: „Juhász