Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)
A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - III. A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A POLGÁRI FORRADALOMIG
zsidó ifjaknak katonáskodása „csak e mostani háború" tartamára terjed. „Az eféle zsidó ifjak, akik önként katonának beállani szándékozának, minden illendőséggel, szokott mód szerint vétessenek be." 113 Azt nem tudjuk, hogy jelentkezett-e valaki a város zsidó fiataljai közül katonának. Ugyanakkor szinte biztosra vehető, hogy az ekkor szinte hónapról hónapra megújuló verbuválások alkalmával városszerte felhangzó verbunkos nóták és táncok az azokat gyermeki kiváncsiságigal szemlélő kis Rosenthal (Rózsavölgyi) Márkusra soha el nem múló, majdani művészetét nagymértékben kialakító hatással voltak. 1797 júliuséban a város egyike volt a nemesi felkelők gyülekezőhelyének. Ettől kezdve a városi tanács a minden újabb hadjárat alkalmával fegyverbe szólított nemesi felkelők ügyeinek intézéséből is kivette a részét, s ez részben elszállásolási, részben élelmezési feladatok teljesítésében nyilvánult meg. Ez utóbbit 1800 novemberében — a II. József korabeli intézkedéshez hasonlóan — úgy kívánták megoldani, hogy „mindazok, akik az insurgens sereg számára victuáliákat [élelmiszereket] vinni kívánnak", jelentkezzenek az alispánnál, kitől igazolást kapnak, „mely által minden vám és harmincad fizetésétől mentek lesznek". 114 Majd a városi tanácsot bekapcsolták a szabadságolt katonák ügyeinek intézésébe is. 1802 augusztusában a hadgyakorlatra behívottaknak a város főbírájától kellett magatartásukat igazoló levelet magukkal vinniük. Ez nem kis mértékben emelte a tanács tekintélyét, mert az, aki „becsületesen töltötte idejét, ismét szabadsággal fog hazabocsájtatni". 115 A verbuválás elősegítésénél jóval több gondot okozott a városnak a kivetett újonclétszám kiállítása. 1803 júliusában az évi contingensből már csak egy regrutával tartozott a város, ezt az egyet azonban sehogy sem tudta előteremteni. Nem véletlen tehát, hogy például 1796 augusztusában a Balassagyarmatra kirótt 6 újonc közül egy sem volt idevalósi. A tanács, hogy a város lakosait mentesítse az évtizedekig is eltartó katonai szolgálattól, katonafogadással, sőt „katonaiogdosással" igyekezett a kívánalmakat kielégíteni, amely utóbbi során uradalmi börtönre ítélteket juttatott a sorozó bizottságok kezére. Az általános mégis csak az volt, hogy azok helyett, akikre sorshúzás útján az újoncként való bevonulás esett, önként vállalkozókat fogadtak fel az érdekeltek. 116 . Közbejárt a tanács a hosszabb idő óta katonáskodó balassagyarmati lakosok katonai szolgálatból való elbocsátása ügyében is. így 1811. november 18-án arra kérte a tanács a Békéscsabán állomásozó Láchtenstein huszárok parancsnokságát, hogy Csasztván (Csatvi) Mihály közkatonát, akinek otthon a másfél jobbágytelken gazdálkodó testvéreivel elintézni való ügyei voltak, legalább kéthavi szabadságra engedje haza. A kérést a parancsnokság teljesítette is. 117 1811. november 15-én ugyancsak a „tekintetes vármegyéhez" fordult a tanács a bukovinai Csernovicban katonáskodó Oravetz András káplár elbocsátásáért. Indokaik, hogy Oravetz már 28 éve — azaz 1783 óta — katonáskodik, a városban háza és szőlője van, amit idegenek „gáncsoskodva" művelnek, és két gyermeke neveltetéséről is gondoskodnia kell. Emberi együttérzésről tesz tanúságot az az 1811. december 3-án kelt tanácsi átirat, amelyben arra kérik az Eszterházy ezred panacsnokságát, hogy Balog Márton „új magyart" engedjék szabadságra, mert édesanyja halálosan beteg és még egyszer látni akarja a fiát. 118 Ismét sok a jegyzőkönyvbe bevezetett körözött katonaszökevény. A szökevények kincstári holmikat is magukkal vittek. Ezért 1803 decemberében szigorúan meghagyta a szolgabíró, hogy senki se merjen a szökevényektől ruhát, lovat, fegyvert vagy más lopott holmit megvenni. Az 1809. évi háború befejez-