Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - III. A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A POLGÁRI FORRADALOMIG

hogy a leginkább pesti és kecskeméti társakkal dolgozó görögkeleti vallású gyarmati kereskedők zavartalanul folytathatták vagyonszerzésüket.

103 Gátlólag hatott ugyanakkor a kereskedelemre és élelmiszerdrágulást okozott, hogy mindiárt a háború elején „zárolták" a gabonakészleteket és a talált mennyiséget kényszerárfolyamon vették át a kincstár számára. Sok helyütt még a vetőmagot is elvették, ami hátráltatta a tavaszi vetési munkálatokat. Ez az intézkedés persze nem oldotta meg sem a katonaság, sem a lakosság kenyérellátását, és ezért 1788. április 4-én feloldották a zárlatot, valamint a „kutatásokat" is beszüntették. A szabad gabonakereskedelem visszaállításával azonban nem szűnt meg a spekuláció által teremtett drágaság. Ezért aratás után ismét korlátozták a gabonával való kereskedést „azon kereskedőkre vagy úgynevezett spekulánsokra nézve, akik a gabonát nyereségnek okáért meg szokták mások elől venni és azután drágábban szokták eladni". Ilyenek Balassagyarmaton is szép számmal lehettek. Ez is oka annak, hogy a helybéli zsemlesütőknek és molnároknak a városi tanács levelével kellett igazolni, hogy a náluk levő lisztet vagy gabonát nem nyerészkedés céljából vásárolták.

104 Az a néhány gyarmati kereskedő, aki a hadrakelt seregnél kívánta a borait eladni, nemcsak a város területén szüretelt, hanem a másutt vásárolt borokkal is megrakodva kelt útra. A harctérre irányuló borkereskedelem azonban csakhamar megtorpant, mert Csekonics gróf a Délvidéken „bor depositorium" létesítésére kapott engedélyt. Ezzel összefüggésben 1789 júliusában a városi tanács is megkapta azt a rendeletet, amely szerint „minden regementnek [ezrednek] szabad akaratjára marad akár Csekonicstul, akár más társaságiul borokat venni, így tehát minden ember szabadon kereskedheták borokkal az ármádiához, sőt serkentik is, hogy minden igaz szívű hazafi, ha mindjárt kevés vagy semmi nyereségért is, az érettük harcoló népnek succuráljon [segítségére legyen]". Kérdés, hogy ez az „önfeláldozó hazafiságra" buzdító felszólítás milyen mértékben hatott a haszonleső kereskedőkre. Ugyancsak 1789 júliusában hirdette ki a tanács az akkori közegészségügyi felfogásra is jellemző rendeletet, miszerint „a torma, kiváltképpen ecettel készítve, az egészség fenntartására sokat használ és az ármádiának környékén a közlegények megtartására különösen kívántatik", kérik tehát, hogy a katonaság számára „a közönség kára nélkül", minél több tormát adjanak el a kereskedők.

105 II. József halála (1790. február 20.) után megszűntek az ilyen részletekbe menő kereskedelmi javallatok és utasítások. Érvényben maradtak — és a francia háborúk során is alkalmazták azokat — a hadseregszállításoikra vonatkozó általános rendelkezések. 1791 júniusában, amikor a törökkel való békekötés már biztos volt, figyelmeztette a helytartótanács a kereskedőket, hogy Belgrád környékén sok és olcsó a bor, tehát oda ne is szállítsanak. A „kalapos király" rendeleteinek visszavonása után sok régi korlátozás lépett ismét életbe. így 1791 májusában ismét megtiltották, hogy a zsidók a bányavárosoktól számított 7 mérföldön belül letelepedjenek.

106 A törökökkel 1791 augusztusában Szisztovóban kötötték meg a békét. Ettől kezdve 1794 végéig, a szokásos „transenális" ügyek képezték a városi tanács katonasággal kapcsolatos gondjainak oroszlánrészét.

107 De 1794 őszén már gazdasági téren is érezhető volt az első francia háború hatása. A városi tanács gondjait nem csekély mértékben növelték a rossz termés okozta hiányok és a drágaság fokozódása. Ilyen körülmények között a megye is szükségesnek látta, hogy 1795 januárjában 12 fontról 10 fontra szállítsa le „a nemes vármegye katonáinak, avagy talán a nemes militiának" adandó szénaporciók súlyát. Már-