Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - III. A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A POLGÁRI FORRADALOMIG

már meglevő városkapitányok hatáskörével is azonos lehetett. Ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy több tisztújítás időtartamán át viselték tisztüket. Abból, hogy az 1773. évi polgármester Bárány János, akinek családja a divényi uradalom „botos ispáni" tisztet viselő szabadosait adta, arra is következtethetünk, hogy a polgármesterek szerepköre ennek a tisztségnek a kibővítése volt. A török és francia háborúk hatása a megyeszékhely mezőváros fejlődésére A település életének városi jellegűvé válását — a megyeszékhely idehelyezése mellett (1785, 1790) — nagymértékben előmozdították az 1788 februárjától 1791 augusztusáig tartó török és az 1794-től 1814-ig elhúzódó, rövid békeidőszakokkal megszakított francia háborúk. A mezőgazdasági és ipari termelés, valamint a hadiszállításokat lebonyolító kereskedelem fokozását követelő rendelkezések voltak elsősorban azok a tényezők, amelyek a város lakosságának gazdasági tevékenységét az addiginál jóval szélesebb mederbe terelték. A felvásárlások, beszolgáltatások, közmunkák és fuvarozások hátterében kereskedelmi és személyi hitelek bonyolult láncolata alakult ki, ami elősegítette a lakosság gazdagodását. Az, hogy az 1788-tól 1814-ig terjedő időszak valóban a lakosság vagyonosodásának negyedszázada, nagyon jól érzékelhető a város telkeinek számbeli növekedését és beépítésének időpontjait is feltüntető 1837. évi telekkönyvi összeírásokból.

96 Év Telekszám Százalék 1773 előtt 207 50,61 1780—1789 3 0,73 1790—1799 13 3,17 1800—1809 38 9,29 1810—1811 15 3,66 1812—1814 10 2,44 1815—1819 41 10,02 1820—1829 43 10,55 1830—1837 39 9,53 Összesen 409 100,00 Az 1690-től 1789-ig terjedő időszakban a lakóterület 51,34 %-a, az 1790-től 1837-ig terjedő 48 év alatt pedig a 48,66 %-a épült be. Sszinte minden kétséget kizáróan állíthatjuk tehát, hogy az építkezések ütemének 1790-től történő meggyorsulása a háborúk által előidézett konjunktúra következménye volt. Ennek az ütemnek tízéves időszakonkénti növekedése — 1790-től 1799-ig 13 ház, 1800-tól 1809-ig 38 ház, 1810-től 1819-ig 66 ház — a lakosság gazdagodásának is fokmérője. A város gazdasági életében már az 1787. év folyamán érezhető a háborúra való felkészülés. Az 1788. február 9-i hadüzenet után pedig még csak fokozódtak az élelmiszer- és lóvásárok. 1788 tavaszán a város lett a környék, néha az egész megye katonai felvásárlási központja, ami önmagában véve is növelte a munka- és kereseti lehetőségeket. 1788 márciusában például