Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - III. A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A POLGÁRI FORRADALOMIG

220 ökröt vásároltak és azok kísérőjeként 80 „béres vagyis szekeres legényeket" kellett kiállítani. Júniusban 70 járommal felszerelt ökörrel 70 szekeresnek kellett Gyarmaton jelentkeznie. Ilyenkor, ha a kellő számú állatkisérőt a megye nem tudta előállítani, a balassagyarmatiak köréből toborozták azokat. A gabonafélék átvételének is az egyik legfontosabb helye volt Balassagyarmat. Innét Vácra fuvarozták a gabonát, ahol hajókra rakták, amit szintén elsősorban a gyarmatiak végeztek. Mivel a városi tanács ezt a szekerezést nem akarta „a portióba betudni", a katonai kincstár térítést fizetett érte. így az 1788 áprilisában igénybe vett 36 szekérért 86 ft-ot. A kenyérgabonán kívül a nagy mennyiségű takarmány raktározásáról és fuvarozásáról is a tanácsnak kellett gondoskodnia. Augusztusra és szeptemberre 7000 kila zab volt a megyei kivetés, amihez szeptembertben — Vácra szállítva — 126 kilával járultak hozzá a gyarmatiak. Sok gondot okozott az is, hogy a különböző hadiszállításokat végző fuvarosoknak — például a Besztercebányáról puskaport szállító szekereseknek — „azon nyomban, amint kérik", készpénz ellenében takarmányt kellett adni.

97 Az, hogy vonóállatokat, kísérőket és sokszor szekereket is kellett adni, és ezek visszaérkezésének időpontja teljesen bizonytalan volt, végül is megyeszerte ellenkezést váltott ki. Ezért Balassagyarmaton is „teljes hatalom adatik a bíráknak az ... engedetlen lakosokat azonnal 12 pálcára megbüntetni", vagy a szolgabírónak átadni. Érthető ez a vonakodás, mert például a szolgabíró szeptember 13-i parancsa szerint Balassagyarmat lakosainak Heves vármegyéből Újvidék közelébe, Futakra, 18 szénaszállításra alkalmas, két ponyvával letakart szekeret, lovakat és „a magok élését" ellátó kocsisokat kellett kiállítani, de a hadszíntérről való visszatérésükre nézve semmi tájékoztatást sem adtak. 1788. december 1-én úgy rendelkezett a szolgabíró, hogy a város öt hónapon át 29 katona lova számára naponta és lovanként 1/28 mérő zabot és 10 font szénát köteles késedelem nélkül kiszolgáltatni. December 23-án nyugtázták, hogy a város 100 mérő zabot, 800 porció szénát és 400 porció szalmát adott át. Az ilyen intézkedések nemcsak a város földművelő rétegét érintették, hanem az iparosokat és kereskedőket is, mert legtöbbjüknek lovuk, szekerük és takarmánykészletük is volt.

98 1789 tavaszán már minden rendeletet akadozva hajtottak végre. A szolgabírók nem csak parancsolnak, hanem szépen kérnek és néha szinte könyörögnek is. A szokásos „Helységek és Városok Bírái!" címzést felváltja az „Isten áldja meg a Városok és Helységek Bíráit és Esküdtjeit!" címzés. Kellett is szépen kérni, mert 1789. április 6-án a Békés megyei Komlósra rendelték „haladéktalanul" a gyarmati és kékkői járási szekérhajtókat. Június 10-én pedig — amikor talán a Tótkomlósra küldött emberek még vissza sem tértek — elrendelték, hogy Balassagyarmatnak 6 kocsi szénát kell a Heves megyei Kálra fuvarozni. Ennek az intézkedésnek az az előzménye, hogy a városiban és környékén már elfogytak a szénakészletek, és a szolgabíró, valamint a gyarmati szekeresek faluról falura „bolyongtak" és „nyomoztak" Dél-Nógrádban a még elszállítható készlet után. A fentiekre így utal a június 264 szolgabírói leirat: „A gyarmatiak, mivel hogy Szécsónyben szénával meg nem rakodtak, tehát holnap reggel azon 6 szekerek Kürtre induljanak, ahol báró Hellenbach úr szénáját holnap estve felszedik. Kürti helység pedig Vanyarc és Kalló közt vagyon."

99 Nem volt tehát olyan egyszerű dolog Kálra szénát szállítani. Balassagyarmatnak egyébként — mivel nem vették figyelembe viszonylag kicsi és kevés hozamú mezőgazdasági területét, hanem lakosságszámát te-