Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - III. A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A POLGÁRI FORRADALOMIG

Í2 ft cenzust, a pálinkafőzés haszna után pedig évi 75 ft ÖO d-t fizetett. Hasonló szerződést másokkal is kötöttek az uradalmak, sőt 1751 után városi szabályrendeletet is adtak ki. Ebben a borral való kereskedésre is Mtértek. Eszerint a pálinkafőző üstök tulajdonosai 1 ft 50 d-t fizetnek saját uradalmuknak. A sört vagy a pálinkát csak az uradalmak sör- vagy pálinkafőzdéjéből, illetve szabadalmas főzőitől lehet vásárolni. A bor behozatala hordónként 6 ft bírság és elkobzás terhe mellett tilos. Mégis az iparosok házi használatára vagy vendégeskedések alkalmával szabad egy-egy hordó bort behozni, ha azt az uradalmaknak bejelentik. Ugyanígy előre kellett bejelenteni, ha edényekben hoztak be bort lakodalmaikkar vagy a mesterlegények avatásakor.

88 Balassagyarmaton ekkor a két malom közül csak az egyik, a két uradalom közös malma működött. A molnárok szakképzett, gépészeti és ács szakmai ismeretekkel bíró emberek voltak, akikkel az uradalmak szerződésben egyeztek meg a malom használatát illetően. 1773. január 1-én Nagy János divényi uradalmi tiszttartó így állapodott meg Egedy György „balassagyarmati urasági molnárral'' a Zichy-szeniorátus részére teljesítendő kötelezettségekről: évente 16 rajnai ft-ot fizet cenzus fejében és a malom gátját megcsináltatja. Amennyiben a malom gátjának a felét az uraság csináltatná meg, akkor a molnár három éven keresztül évente még 50 ft-ot köteles fizetni, továbbá a malmot köteles a károsodásoktól megóvni. A malom földesurat illető évi jövedelmét 356 ft-ra becsülték. Ezt az összeget három évi időtartamra, 1775-ig irányozták elő. A pénzt az uradalom pénztárába — akár részletben, akár egy összegben — kellett évente befizetni.

89 Hasonló feltételek alapján egyezett meg a molnár a kékkői uradalommal is. Csaknem minden településen a mészárosok voltak — a pálinkafőzők és a molnárok mellett — azok a mesteremberek, akik az iparűzők „alaprétegét" alkották. A század derekán, az uradalmak és a város közös mészárszékét illetően — úgy látszik, hogy csak ez az egy működött ekkor a városban — a földesúr kötött megállapodást a mészárossal. 1751. január 9-én Szakmári József „gróf Balassa Pál uram őexellentiája grááájábul fogadtatott be" a gyarmati mészárszékbe. Szakmári évente 50 ft-ot az uradalom, másik 50 ft-ot a város pénztárába tartozott befizetni, és ezen kívül a földesúrnak évente 30 füstölt ökörnyelvet adni.

90 Kereskedő mesterembernek tekintették ebben az időben a gyógyszerészieket is. Balassa Pál városfejlesztési elgondolásai körébe tartozott, hogy Balassagyarmatnak legyen gyógyszeresze. Ezt az 1761. február 28-án kiállított díszes oklevélben így fogalmazta meg: „Emlékezetül adjuk mindenkinek, akiket illet, hogy mi Balassa-Gyarmat mezővárosunkat azért, hogy lakosainak számát mindenféle művesekkel, kereskedőkkel és iparosokkal növeljük, középületek és magánházak építésével akarjuk bővíteni", ezért az idetelepülő Stampek Antal „apothecarius"-nak kérésére megengedi, hogy a város bármely részén kiválasztott telken neki minden tekintetben megfelelő házat építsen, ami majd örököseire is átszármazik. A telek és ház után, cenzus címén három évig semmit, azután pedig évi 5 rajnai ft-ot kellett fizetnie.

91 1770-ben és 1773-ban jelentek meg a gyógyszerészektől is egyetemi végzettséget kívánó, valamint a gyógyszertárak felügyeletére és ellenőrzésére vonatkozó rendeletek, amelyek jóváhagyó és kiegészítő módosítással 1786-ban a város patikaügyeit is rendezték.

92 Nagyon részletes és főleg a különböző uradalmi és megyei számadásokra kiterjedő kutatások révén lehetne csak megközelítő pontossággal feltárni a ba-