Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - III. A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A POLGÁRI FORRADALOMIG

A kereskedőknek és az iparosoknak persze nemcsak az uradalmak áital épített „cenzuális házakban", hanem saját építésűekben is voltak boltjaik és lakásaik.

80 A város kereskedői mind kívülállóknak, mind kereskedőtársaiknak gyakran adtak kölcsön kisebb-nagyobb összegeket. 1770 januárjában Csernák János gyarmati posztókereskedő 60 ft 95 d-ral maradt adósa az ugyancsak városunkbeli „Bugyinszkynak" és a Simon Ignác nevűnek, amit két egyenlő részletben ígért Szent Mihály napjáig visszafizetni. Az egymás közötti kereskedői hitelek elsősorban az eladásra vásárolt áruk ki nem fizetett vételárából származtak. A zsidók által nyújtott hitelek azonban, ritka kivétellel, zálogkölcsönök voltak. 1778 májusában például Dacsó Károly és Elek nemes uraknak a balassagyarmati Simon Ignác a következő ékszerek fejében adott 42 rajnai (rémes) ft-ot kölcsön: egy arany rubintos és diamantos „paczli", egy pár arany rubintos fülbevaló, négy arany gyűrű, melyek közül kettő „briliantos, a harmadik diamantos, a negyedik pedig rubintos és diamantos". Ugyanakkor a hitelező kötelezte magát ezek nyombani visszaadására, mihelyt őt gyapjúval vagy pedig készpénzzel kielégítik.

81 A görög kereskedők zömmel a nemesség áruellátói voltak, amit elsősorban úgy értek el, hogy — mai szóval élve — részletre is lehetett náluk vásárolni. 1771-ben Gáspár József „a Gyarmaton lakó becsületes kereskedőtől, Alexander Ádám uramtól" 103 rénes ft értékű portékát vásárolt, amely összeg három részletben való megfizetésére kötelezte magát. A nemes urak és asszonyságok tartozásaikat sokszor — a megyei hatóság előtt kiállított kötelezvényben — „engedményezték", vagyis „áttestálták" olyanokra, akik nekik tartoztak. így tett 1772-ben Bene Rozália is, aki a lányát és a vejét kötelezte arra, hogy a több mint 200 ft-os adósságát „a balassagyarmati görög kereskedőnek, Popovics György uramnak" fizessék meg.

82 A zsidó kereskedők által nyújtott társulási és egyéb hitelekre igen jellemző az 1785 novemberében meghalt Budinszky Jakab hagyatéki ügye. Budinszky Jakab szegénysorú apjától három testvérével együtt semmit sem örökölt. Ez a „szabad kereskedő ember" három évtized alatt szerezte — szívós kitartással, takarékossággal és jól megfontolt üzletvitelével — vagyonát. Halálakor ugyanis már 18 000 ft-nak és három balassagyarmati háznak volt a birtokosa.

83 Az iparosok, akik tulajdonképpen maguk is vásározó kereskedők voltak, sokkal kisebb önálló tőkével rendelkeztek, semhogy nagyobb összegek hitelezői lehettek volna. Köreikben — ezt már a céhszabályok sem tették lehetővé — társulások nem jöttek létre, de áruhiteleket nyújtottak és kaptak is. Előfordult olyan eset is, hogy megszöktek a városból, mivel tartozásaikat nem tudták megfizetni. Mesd Keresztély posztónyíró, akinek gróf Balassa Pál nemcsak házat építtetett, hanem a mestersége gyakorlásához szükséges szeirsizámokkal is ellátta, sok kisebb-nagyobb adósságot csinált az évek során. Adósságait nem tudta kifizetni és ekkor házát, a földesúr tudta és engedélye nélkül eladta s 1753. július 20-án éjnek idején — családjával és szerszámaival együtt — Besztercebányára szökött.

84 Az, hogy a két uradalom igyekezett a mesterembereknek a házépítéseit elősegíteni, sőt őket szerszámokkal is ellátni, valójában saját gazdaságuk jövedelmezőbbé tétele érdekében is történt, hiszen így olcsóbban jutottak iparcikkekhez. A feudalizmus kialakulása óta fennálló ilyen gyakorlat alig változott az évszázadok folyamán, és a város történetében is — a lényegét tekintve — nem más, mint a falusi kézműipar egy helyre való tömörítése. Ez az 1730-as évektől kezdve válik a paraszti mezőváros arculatát megváltoztató tényezővé, mert az iparosok számbeli növekedésének kísérő je-