Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)
A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - III. A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A POLGÁRI FORRADALOMIG
határozza a város szerepét és központi helyzetét a megye gazdasági és társadalmi életében. 70 A Balassa család levéltárában van egy keltezetlen tervezet, amely az uradalom Balassagyarmatról származó jövedelmének gyarapítását a mesteremberek és más hozzájuk hasonló foglalkozást űzők minél nagyobb számú betelepítésétől várja. 71 A zsidók beköltözése lényegében már 1725-ben, Leukó Márkus Gyarmatra jövetelével megkezdődött. 72 A többi mesteremberek —• a már valószínűleg régebben itt lakó posztósokat kivéve — feltehetően szintén egyénenként és évről évre folyamatosan költöztek ide. Ugyanez lehetett a helyzet a görögkeleti vallású „ottomán alattvaló", szerb és macedón görög kereskedőinkkel is. Az 1750. évi összeírás idején 3 görög .és 15 zsidó balassagyarmati kereskedő rendelkezett kocsival, lóval és ökörrel. 73 Az említettek minden bizonnyal vásárokra is jártak, s feltehetően a legmódosabbak voltak kereskedő társaik között. Popovics Mihályról és testvéréről, Popovics Györgyről ez azért is ismeretes, mert tudjuk, hogy ebben az időben ők voltak a nógrádi nemesség legfőbb hitelezői. 74 A balassagyarmati zsidók a városi közigazgatástól úgyszólván teljesen független, azzal párhuzamosan működő, önálló „községet" alkottak egészen 1848-ig, amit egyébként mind a két uradalom elismert és a helytartótanács támogatásával jött létre. 75 Az így, földesúri engedéllyel letelepedett zsidók azután a városi zsidó tanács fennhatósága alá kerültek. A zsidó tanács Balassagyarmat rabbinusának elnöklete alatt két jogilag jártas „ügyész"-ből — az egyikük az alperes, másikuk a felperes érdekvédelmét látta el —, két bíróból és hót tanácstagból állt. Hatáskörébe tartozott a zsidóság egymás közötti viszályainak elintézése és az olyan gazdasági, adózási és rendészeti ügyekben való közreműködés a városi tanáccsal, amelyek a zsidó lakosság megterhelésével voltak kapcsolatosak. Kivételes esetekben, amikor más településeken lakó zsidók ügyei kerültek tárgyalásra, társelnökként az illető rabbinusát is meghívták. 76 A városban letelepedett „görögök"-nek nem volt ugyan ilyen hatáskörű tanácsuk, de bizonyos adózási és városi ügyekben — mint közösség — önállóan intézkedtek, illetőleg igyekeztek érdekeiket megvédeni. Az 1750-es években a kereskedők egymás közötti viszonya — gazdasági érdeketuentéteik miatt — eléggé megromlott, sőt nemegyszer már élesebb összeütközések és súrlódások is előfordultak közöttük. 77 Ugyanakkor a városi tanács — és azon belül is főleg a jegyző — tevékenysége a kereskedők különböző ügyei miatt igen kiterebélyesedett. A már tőkével rendelkező kereskedők a maguk köreiben valóságos önkónyurak voltak, és nem riadtak vissza a törvénytelen eszközök alkalmazásától sem, ha érdekeik úgy kívánták. A balassagyarmati görög kereskedőket az 1769 augusztusában készített megyei összeírásból ismerjük. Számuk, inasokkal és segédekkel együtt 23 fő volt. Ugyanekkor Losoncon 15, Füleken 4 és Szécsényben 3 görög kereskedő volt, szintén az inasokkal és segédekkel együtt. A városban 12 önálló üzletmenettel rendelkező „főnök" volt, akik — az 1767-ben csődbe jutott Kozma Mihály kivételével — négy társulási csoportot alakítottak. 78 A társulás nem jelentette azt, hogy csupán négy üzlethelyiségben folyt volna az árusítás, hiszen minden „társult főnöknek" saját boltja vagy áruraktára volt. Az általuk forgalomba hozott cikkek „bécsi és finom törökországi áruk 1 ' voltak. Ezenkívül Popovics György és Popovics Miklós „szászországi áruk" eladásával is foglalkozott. 79
