Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - III. A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A POLGÁRI FORRADALOMIG

szállításokkal foglalkozott.

19 De még ugyanebben az évben a szécsényi és a balassagyarmati „magazinumok" tehermentesítésére Losoncon és Rimaszombaton is létrehoztak ilyen bizottságot. A város teherbíró képességét jól szemlélteti az 1707. évi adókivetés összehasonlítása a megye többi mezővárosának megfelelő adatával:

20 Lakosok Pénzben Búza és Hús Városok dikája fizetendő ugyanannyi mázsa font ft d kila zab Fülek 346 3/4 123 37 61 3/4 20 80 Szécsény 404 3/4 202 37 101 1/4 24 28 Losonc 621 310 50 155 1/4 37 26 Gyarmat 748 1/2 374 25 187 1/4 44 88 Kétségtelen tehát, hogy Balassagyarmat — bár még két évtizede sem volt legutolsó újratelepülésének — fizetett és adott a legtöbbet. Ezt bizonyítja, hogy adózó lakosainak száma is a legnagyobb volt a megye mezővárosai sorában. De kitűnik ez a hajdúk ellátására 1709. január 14-én kivetett és fejenként 1 ft-tal terhelő kimutatásból is, mely szerint Fülek 160, Szécsény 250, Losonc 380 és Gyarmat 500 ft-ot fizetett. A város mezővárosi jogainak kiterebélyesedését jelenti, hogy Balassagyarmat 1709. január 9-én a rendes adó fejében már csak pénzösszeget (1437 ft-ot) fizetett, míg a járás falvai pénzen kívül húst, zabot, szénát és szalmát is tartoztak adóba adni.

21 Balassagyarmat a Rákóczi-szabadságharc idején került abba a helyzetbe, hogy lakossága az 1690. évi telepítőlevelekben foglaltaknál szélesebb körű jogokat vívhatott ki, melyek elnyeréséért a régi végvári települések — Fülek, Szécsény, Kékkő, Gáes~, Divény és a királyi szabadalmaira hivatkozó Nagyoroszi — lakosságával egy időben küzdött. Városunk és a többi volt végvári helyek már 1705-ben elérték, hogy azok a lakosaik, akik nem teljesítettek katonai szolgálatot és nem állítottak maguk helyett másokat, kötelezettségüket — miként a nemesek — pénzzel megválthatták. Az 1705. július 6-i megyei határozat értelmében ez a havi összeg Divényalján, Gácsalján és Füleken 6 ft, Kékkőalján 8 ft, Szécsényben, Gyarmaton és Nagyorosziban 12 ft havonta és személyenként, amit május és június hónapokra visszamenően is meg kellett fizetniük az illetőknek.

22 Ez idő tájt kerültek szembe a gyarmatiak földesasszonyukkal, Jakusith Katával. Vitájuk a tizedeknek a tizedbérlő kezébe való fizetése miatt mérgesedett el és került a megye, majd pedig a fejedelem elé. Az 1685. évi megállapodás egyébként úgy intézkedett, hogy a földbérlők, illetve a gyarmatiak a földesurak megbízottainak adják át a tizedekért járó összeget. Jakusith Kata 1706 júliusában a megye segítségét kérte, mert „nem kellett volna nekiek az arendatoria pénzt hírem nélkül arendator uram őkegyelme kezeihez vinni, de ők nem akarnak nekem engedelmeskedni". Ezért bejelenti, hogy felbontja velük a régebbi szerződést, amihez mint földesasszonynak joga van, annál is inkább, mert „sokszor parancsolatomnak nem engedelmeskedtek, mind pedig az elmúlt dolgokért, szófogadatlanságokért".

23 A megye kétszer is felírt a fejedelemhez a balassagyarmati és érsekvadkerti dézsmák ügyében, a földesurak-