Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)
A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - III. A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A POLGÁRI FORRADALOMIG
A gyarmatiak ebben az időben már nagyon vigyáztak a vám jövedelmére — úgy látszik bérbe vették az uradalmaktól —, mert amikor a sót szállító szekeresek elkerülték a vámházat, utánuk eredtek és megbírságolták őket. Hasonlóan nagy gondot fordítottak a határjelekre is, amit az egyik ide költözött szegény ember, Hajdú János — később a divényi uradalom hajdúja — vallomásából tudunk, ö „az édesanyjával Gyarmathon nyomorogván", mint tízéves gyermek látta egyszer, hogy „az egész gyarmathi lakosok kimentek a városból". Utánuk eredt és ahogy járták a határt, a Gödörnél levő nagy hársfához értek. Ekkor megragadták őt „a határjáró komoly férfiak és ottan sírásig megvesszőzték". Tiltakozására ekkor azt mondta neki „a mostani [1741] gyarmathi Szabados Miklós apja: Semmi az édes öcsém, ki nyősz te abbul, de emlékezzél rá, hogy itt légyen a gyarmathi határ". Ez idő tájt mutogatták meg „a Gyarmathon lakó öreg gazdák, úgymint Palojtai Péter és András, valamint Magyar János is" a városban szolgagyerekeskedő Nagy Pálnak a határjeleket. Akkor még a szügyiek is szabadon legeltették marháikat egész az Ipolyig, a gyarmatiak pedig élték a szügyi határt, le egészen a szügyi malomig. A környékbeli falvak lakosai közül a kisúj falusiakkal — ahová egykor a régi gyarmati lakosok közül többen elmenekültek — volt szorosabb kapcsolatuk a városbelieknek. Az újfalusiak 1700 táján gyakran jártak be Gyarmatra. Az újfalusi Bőréz Márton testvére annak a Magyar Jánosnak volt a felesége, aki „a mostani [1741] Szabados Miklós apjánál" — vagyis a telepítő Mészáros Miklósnál — kondáskodott. Ez a Mészáros Miklós és Magyar János is jól ismerték a gyarmati határjeleket, mert az elpusztult városnak is lakosai voltak. 16 Az új telepesek között voltak tehát régi gyarmati lakosok. Ezeknek az első évtizedekben jelentős szerepük volt a város életében, ök harcoltak elsősorban a régi, végvári hagyományokon alapuló, a hajdú városok szabadságjogaihoz hasonlóan mezővárosi jogoknak Balassagyarmatra való kiterjesztéséért. Célkitűzéseik megvalósításához komoly lehetőséget nyújtott a RákócziHSzabadságharc. A szécsényi származású Kiss Ferenc kuruc hadai 1703. szeptember 7-én szállták meg Szécsényt, majd Pösténynél átkeltek az Ipolyon és elfoglalták Gyarmatot is, ahonnan Magyamándor felé vonultak. Komoly őrséget nem hagytak, ezért november 19-én a megye vezetősége arra kérte gróf Bercsényi Miklóst, hogy védje meg a Gyarmat környékén táborozó ellenség becsapásaitól a vidéket. A kérés nyilvánvalóan meghallgatásra talált, mert rövidesen olyan események következtek be, amelyek a kuruc áUamberendezkedés Balassagyarmatra való kiterjesztésére utalnak. Rákóczi 1703. december 3-án nevezte ki Ráday Pált besztercebányai főharmincadossá, aki egyúttal a balassagyarmati fiókharmincadhivatal főnöke is volt. 17 Valószínűleg az említett hivatal újbóli megszervezésével, „kuruc lábra állításával" egyidőben létesítették a balassagyarmati és szécsényi „profuntházakat". Ezek a katonai élelmezési, ruházati és egyéb felszerelési raktárak fontos szerepet töltöttek be a környéken felvásárolt ós beszolgáltatott gabona, liszt, zab, széna és szalma tárolásával, kiosztásával és fuvaroztatásával kapcsolatban a háború folyamán. Volt olyan időszak, hogy a megyéből kiállított katonaság fegyverrel és ruhával való ellátása is Balassagyarmaton történt. 1705. január 11-én például 100 hajdút — azaz gyalogos katonát — szereltek itt fel. 18 A fuvarozás a háború egész tartama alatt súlyos terhet jelentett a város lakosságának. 1705-ben fuvarozási ügyeket intéző bizottság is működött a városban, amely elsősorban a Heves és Külső-Szolnok megyék felé irányuló
