Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - III. A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A POLGÁRI FORRADALOMIG

esküdtjei és lakossága" arra kérte az alispánt, hogy a „tábori bormérő vagyis markotányos" szekerének Csehbrézóig vontatására követelt igásállatokat ne kelljen kiállítaniuk, mert se lovuk, se ökrük nincs elegendő. A vontatást mégis el kellett vállalniuk, mert az 1699. évi megyei adószámadások „helyesbítésekor" az 1698-ban táborozó katonaságnál elvesztett ökrök címén „a gyarmati [paraszt] hadnagy Szeleczky Mátyásnak 4 ökörért 79 ft 50 d-t" fizettek ki a megye pénztárából.

10 Nincs olyan negyedév, hogy valamilyen katonai alakulat ne vonulna át Balassagyarmaton, sok kellemetlenséget és költséget okozva a lakosságnak. 1700. augusztus 20-án kelt levelükben például arról panaszkodnak a város „szegény lakosai", hogy a beszállásolt katonák vagy nem, vagy csak igen keveset fizetnek az élelemért, lovaik szabadon legelnek a kertekben és a szőlőkben, aki pedig ezért rájuk szól, azt becstelen szavakkal illetik, sőt bántalmazzák is. Így járt Horváth András és Lázár, valamint Turesán András is. A katonák kilengéseit a megye panaszára tisztjeik igyekeztek megtorolni. Így például 1696-ban__a—várostmk^örnyékén...Jevő„ falvakban verekedő — és-•- fosztogató Rabutin-ezredbeli lovasokat a felsorakozott katonaság, a megye küldöttei és a balassagyarmati lakosok jelenlétében vesszőzték meg.

11 A katonai kihágások is hozzájárultak ahhoz, hogy az 1700. esztendőre „rectificatiós" alapon csak _624 dikát ve

tettek ki Gyarmatra. Ezzel kapcsolatban az adófelhasználás összegeit is ismerjük. Megyei kiadásokra 1872 ft jutott. Ebből katonai elszállásolásokra 374 ft 50 d-t^ a Vademont-ezreddel kapcsolatos kiadásokra 115 ft-ot és az előző évek adóhátralékaira 114 ft 78 1/2 d-t fizettek ki.

12 A várossal kapcsolatos megyei pénzügyek intézője a szolgabíró — 1699—1701-ben Jeszenszky Ferenc — volt. Számadásaiból kiderül, hogy a katonaság átvonulásai során a lakosság pénzhez is jutott, nem csak merő rossz volt tehát a város életében a „militia". Ezenkívül sok egyéb apró adat is élénkíti ezeket a számadásokat, amelyek feltétlenül közelebb visznek a mezővárosi élet mai szemmel nézve talán kisszerű, de a valóságot árnyaltabban tükröző megismeréséhez.

13 1700 táján — a számadásokból kitűnően — már volt a városban vámos, serfőző, kocsmáros, kovács, gombkötő, molnár, mészáros, katolikus pap és voltak alkalmilag főző és kenyérsütő asszonyok. Sőt, akadt boszorkány is! 1696. május 16-án ugyanis Balassagyarmat bírája és tanácsa Bene András szolgabíró jelenlétében tanúkihallgatást eszközölt egy Martina nevű asszony ügyében, akit a szlovák nyelven valló sértettek és tanúk boszorkánysággal vádoltak. Martinát el is vitték Losoncra, ahol börtönbe vetették. 1696. június 25-én a megyei törvényszék azonban felmentette őt a boszorkányság vádja alól. Ugyanakkor „némely fecsegéséért és rendezetlen magaviseletjéért az itt való kalitkában egy óráig való ülésre" ítélték, majd kötelezték, hogy „tartozik kimenni Gyarmathról valahová más helyre lakónak".

14 Ekkoriban már nemes emberek is laktak hosszabb-rövidebb ideig a városban. Így például Borsiczky Jánosné Prinyi Borbála, akit „találván a Gyarmath városában lakos Bárány János nevő ember házában", itt adták át neki 1696. május 4-én a megyei esküdtek az idéző levelet egyik birtakperébe.

15 A jobbmódúak mellett szép számmal voltak képviselve a szegénység köréből kikerült telepesek is. Ilyen szegény ember volt Kudlács János, aki „midőn Gyarmatot utolszor kezdték megszállni, mindjárt az első és második esztendőben, Csapetka nevő embernél szolgált".