Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A MAI BALASSAGYARMAT

A MAI BALASSAGYARMAT „Balassagyarmat 1960-ban az ország harmadik legkisebb városa volt. 1949 óta fejlődése stagnál. Az építkezés valamennyire 1960 óta élénkült meg" — így jellemzi városunkat Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene című művében. A szerzőnek igaza van. Balassagyarmat feléledése valóban a második 3 éves terv éveire tehető. Ez a terv elsősorban a mezőgazdaság szocialista átszervezését igyekezett meggyorsítani. A hangsúly tehát a falun van. A mi esetünkben inkább a járáson, mint magán a városon. Mégis ezekben az években kezdődik el — ha lassan és vérszegényen is — Balassagyarmat iparosítása. Az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején — a város akkori párt- és állami vezetőinek, s személy szerint Jedlicska Gyula városi első titkárnak köszönhetően — néhány olyan alapvető gazdaságpolitikai felismerés született meg, amely nemcsak az iparosítás szükségességét bizonyította, de megszabta a kezdeti iparosítás jellegét is. Balassagyarmat ipari szempontból kétségkívül elmaradott település. Nyersanyagokkal, energiahordozókkal nem rendelkezik, ugyanakkor kedvező a fekvése. Közel van Budapesthez, jók a közlekedési és szállítási lehetőségek; s ami a legfontosabb: az iparban való foglalkoztatottság messze elmarad az országos átlagtól. Balassagyarmaton tehát igenis lehet, de kell is ipart teremteni. Lehet, mert szerencsés a fekvése és bőven van munkaereje; és kell, mert meg kell oldani a foglalkoztatottság kérdését. A kezdeti iparfejlesztés első lépeseként bővülnek a meglevő tanácsi vállalatok, s a helyi szükségletek kielégítésén túl bekapcsolódnak az országos árutermelésbe. Ezt az utat járja végig a Nógrád megyei Fémipari Vállalat is. Vertikális üzemként kezdte, de 1961-ben önálló megyei vállalattá alakult; s miközben megszüntette építőipari profilját, egyre-másra bővítette egyéb irányú tevékenységét: transzformátor szekrények, baromfi önetető, alumínium kokilla stb. gyártását. Hasonló módon fejlődött és bővült a szintén tanácsi kezelésben lévő Ipoly Bútorgyár. Közben új létesítményekkel is gazdagodott a város. Ebben a tervidőszakban jött létre a Kőbányai Porcelángyár és a Kézműipari Vállalat balassagyarmati telepe. Á hatvanas évek döntően belső indíttatású iparfejlesztése teljes mértékben igazolta a várakozásokat. Sőt, miután létrejöttek a korszerű üzemi ipar elengedhetetlen feltételei, megérkezett a központi támogatás is. A harmadik 5 éves terv éveiben megindult az ipartelepítés Balassagyarmaton. 1960-ban az iparban keresők száma 1395 fő volt a városban. Ez a szám 1966-ra 2539-re emelkedett. 1970-re a munkaképes nők 78 %-a talált már munkalehetőséget a város üzemeiben. Ebben a vonatkozásban első helyre került a megyében. Balassagyarmat lakossága 1960 és 1965 között 1000 fővel növekedett. Mivel pedig a természetes szaporodás az országos átlag alatt mozgott, a létszámnövekedést is az iparosítás sikereként kell elkönyvelnünk. Az 1000 fős növekedés jelentőségét azonban csak akkor értékelhetjük igazán, ha meggondoljuk, hogy az előző három évtized együtt sem hozott akkora létszámemelkedést, mint ez a néhány esztendő. Mindehhez hozzá kell számítanunk, hogy