Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - II. A TÖRÖK HATALOM ÁRNYÉKÁBAN

Érsekújvár 1663. s

zeptember 264 elfoglalása után a török táborban tartózkodó Apafi Mihály erdélyi fejedelem meghódolásra szólította fel az országot és ilyen értelmű leveleket küldött a megyébe is. Ezt követően 1663 októberé

ben a török hűbéresek — az erdélyi fejedelem, a moldvai román fejedelem és a krími tatár kán seregei — vonultak ide és hódították meg a vidéket. Gyarmat sorsára nézve nincsenek pontos híradásaink. Egyes források úgy tudják, hogy várát a török szövetségesek felrobbantották, a város elpusztult és helyét 1688-ban alig tudták megtalálni.

70 Vannak azonban olyan adataink is, amelyek a fentieknek ellentmondanak. Evlia Cselebi szerint 1664. szeptember 20-án tárgyalások kezdődtek a császári követség és a nagyvezér között. A törökök Nyitra és Léva várát követelték. „A mire az éleslátású hitetlen így szólt: Istenre! ez a két vár a mi vallásunk nagyjainak, főpapjainak birtoka; azok helyébe két-három más várat adunk... Végre néhány napi vitatkozás után kényszerűségből Léva és Nyitra várak helyett Szécsen, Gyarmat, Drégely, Hollókő, Buják várak vétettek át."

71 Wesselényi Ferenc nádor 1665. április 3-án Zólyomlipcsén kelt és Nógrád megyéhez intézett levelében viszont a következők szerepelnek: A parasztság visszaélve a nádori pátenslevéllel és nemhogy megkülönböztetné „a jámbor, igaz járatbeli katonát a rossztul", hanem minden katonát egyaránt akar „fogni, ölni, vágni", amint az már néhol meg is történt. A katonaság ijedtében megüzente a töröknek, hogy ha Gyarmatot és (Drégely-)Palánk helyett Hidvéget szállja meg, fegyverét leteszi és „hódoló jobbágya lesz a töröknek". Azonnal intézkedjék tehát a megye, hogy a parasztság helyesen értelmezze a nádori pátenst és ne bántalmazzon senkit „ki valamely végház dolgában, kapitánya hírével és levelével jár".

72 1665. áprilisában tehát Gyarmat várában még magyar végbeli katonaság volt. Ez üzent a töröknek, hogy leteszi a fegyvert — nyilván értesülve az Evlia Cselebi által említett megegyezésről —, s szállják meg a várat. Ez az adat lehet a hiteles. Akár 1663 őszén, akár 1665 tavaszán teljesült be Gyarmat szomorú sorsa, tény, hogy lakói elhagyták, épületei valószínűleg lángok martalékává lettek, majd a természet erői még azt is elpusztították, amit az emberi szenvedélyek nem tettek a földdel egyenlővé. Így rögzíti ezt az 1670 táján készült urbárium: „Ezen Gyarmath városa elpusztult, mivel mellette végház építtetett", vagyis a város puszulásának oka — az uradalom ügyeit intéző kortársak szerint — a vár volt.

73 A lakosság elbujdosott. Egy részük a hadak távozása után messze elköltözött innen, más részük pedig a közeli falvakban telepedett le. így leltek új otthonra Újfaluban a „hajdant Gyarmathon lakozó Palojtai Péter és András, nem külömben Magyar János".

74 De sem a földesúr, sem az egykori gyarmati lakosok nem mondtak le a város területéhez való jogukról. így ír erről gróf Balassa Imre 1670 táján: „Gyarmath városa puszta. Kiben eleitén a parasztság lakott, annak fele enyim, fele pedig a többi Balassáké. Ezen gyarmathi fűidre gyakran a szomszédok marháikat reá hajtják, mely marha [-]élő földtül tartozik az marhának gazdája Szent Mihály naptul fogvást Szent György napig egy polturával, Szent György naptul fogvást pedig Szent Mihály napig két polturával."

75 Az elpusztult város határában tehát rideg marhatartást folytattak, A pusztai élet emléke még 1741-ben is élt az öregek emlékezetében. Az Inamon lakó Nagy Gál Pál mondta ekkor, hogy mintegy 70 évvel azelőtt — 1670 táján —, „mikor mind Gyarmat, mind Szügy puszta volt, a ménese legeltetésére a gyarmati földet az akkori Bussai János nevű ispántul kibélletvén", az mutatta meg neki, hogy meddig tart a gyarmati határ. Az Újfaluban lakó Rimóczi