Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)
A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - II. A TÖRÖK HATALOM ÁRNYÉKÁBAN
Mártonnak is ez idő tájt, gyermekkorában — „mikor Gyarmat puszta volt, egynéhány esztendeig a gyarmati földön őrizvén a marháját" — mutatta meg Szabados Mikl ós apja__- a vá ros 1690. évi újratelepítésének eg yik vállalkozója — a régi gyarmati határjeleket. Szobi Mihályinak pedig ugyanezeket az Újfaluba települt régi gyarmati lakosok mutatták meg, akiknek szintén legelt marhájuk a város területén. 76 A Wesselényi összeesküvésben részes gróf Balassa Imre elbujdosott, birtokait elkobozták és a királyi kamara kezelésébe adták. Ugyanakkor a „többi Balassák" városi része a nagyműveltségű gróf Balassa Bálint birtokában volt. Az ő földesurasága idejében történt az első kísérlet a város újratelepítésére. Kezdeményezői Gyarmat 1663 előtti lakosságának soraiból kerültek ki. Az 1671. október 18-án Divényalján kelt telepítőlevél egyike a korszak mezővárosi jogaira vonatkozó legjellemzőbb okiratának. Eszerint gróf Balassa Bálint tanacsos, kamarás, Korpona főkapitánya és Hont vármegye főispánja, valamint Borsiczky István besztercebányai királyi harmincados. ..a divinvi jószágok fő^ gondviselője" és a magyar királyi kamara ez ügyben teljhatalmú megbízottja tudatják mindenkivel, akiket illet, a következőket: „Mivelhogy Gyarmath városa ió időtül. úgymint háborútól fogvást pusztán állott, jővén élőnkbe Dióssy Mihály és Mészáros Miklós az egész Gyarmathnak megszállására igyekezők képiben" és engedélyt kértek letelepedésükre. Ezt — tekintettel alázatos kérésükre és a „mostani időnek szükséges voltára, valamint őfelsége, hazánk és magunk jövendő javára" — az alábbi feltételek mellett megengedték: 1- „Amég házokat é pítenek, me gszaporodna k és magokat j ó móddal odahelyezhetik... a jövő Szent György naptul fogvást 3 egész esztendeig" nem fizetnek semmit. Azután minden jobbágy házhelytől 1 tallért fognak fizetni. 2. „Mivel a gyarmathi határt oly szűk helynek mondják lenni, hogy öreg [nagy] mezei város be nem érné véle", ezért Illési- és Szobok-pusztát is nekik engedik át, hogy ott szánthassanak és legeltethessenek. Ezekért már mostantól kezdve évenként 12 ft-ot fognak fizetni, borból, gabonából, juhból és minden egyébből, amiből dézsma szokott járni, kilencedet fognak adni, aminek fele őfelségét (azaz a királyi kamarát), fele pedig Balassa Bálintot illeti. A tulajdonképpeni gyarmati földek után kilencedet 3 esztendeig nem fognak adni. 3. Malmot, vámot csak az uraságok tarthatnak fönn. Ezek épületeit, hídját, gátját azonban a gyarmatiak segítségével fogják az uradalmak felépíteni. 4. „Mivel azon városban 5 vagy 6 jó sokadalom [vásár] szokott lenni, az borkorcsma sokadalomkor — derék és barom vásárkor is — az uraké leszen, azalatt a városiaknak nem lészen szabad bort árolni és korcsmát tartani." A vásárokon kívüli időkiben a korcsma jövedelme a városiaké. 5. A mészárszéktől a mészáros vagy a város évente 2 mázsa faggyút fog adni és a régi szokás szerinti füstölt marhanyelveket is mind a két részre adják. 6. Münd a királyi kincstár, mind Balassa Bálint „szabadon építhessen" egyegy kuriális majort, melyhez szántóföldeket — mivel ilyenek most is vannak — majorsági réteket és egy-egy „major öreg szőlőt", a maga idejében, „szabad légyen" hozzáadni. A többi szőlő a városiaké. 7. „Őfelsége jussa a harmincad tartásban, mint annak előtte, fennmaradjon." 8. A halászat, madarászat, vadászat — „melyre rendeltettek is, szokás szerint, arra való emberek" — a két földesúré marad. A mesteremberek is, „kik lesznek", céhlevelet „a királyi kamara emberétől" és Balassa Bálinttól „tartoznak venni" és azt „szabadok lesznek" a királlyal is megerősíttetni. A záradékban leszögezik: „mivel hogy Dióssy Mihály és Mészáros Miklós mindkét
