Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - X. A SZOCIALIZMUS ÉPÍTÉSÉNEK KIBONTAKOZÁSA, A FEJLŐDÉS KORLÁTAI ÉS ELLENTMONDÁSAI

Mindez azt eredményezte, hogy a szocializmus építése során elkövetett súlyos hibák feltárása bizonytalanságot és komoly zavarokat okozott a párt soraiban és a közvéleményben, a városi vezetőket is beleértve. Ekkor a tanácstalanság, az értetlenség feloldására csoportos beszélgetéseket, taggyűléseket szerveztek, a problémákat a kormányprogram alapján vitatták meg. A megye politikai irányvonalának a júniusi határozat szellemében való felülvizsgálata a pártválasztmány az 1953. augusztus 22-i ülésén történt meg. A pártválasztmány megállapította, hogy a párt megyei irányításában a kollektív vezetés nem érvényesült. A megyei, járási, városi, üzemi pártbizottságoknál, sőt az alapszervezeteknél is a kollektív vezetést gyakran a titkár egyszemélyi irányítással helyettesítette. A pártszervek és az alapszervezetek legtöbbször egyszerűen „kisajátították" az állami és gazdasági feladatokat, gyakorlatilag a pártmunka összefolyt a tanácsi munkával. A pártválasztmány határozatilag kimondta, hogy a pártélet minden szintjén biztosítani kell a kollektív vezetést, a pártdemokrácia, a bírálat és önbírálat érvényesülését. Többet kell foglalkozni a párt belső életével, a párttagság aktivizálásával és az ideológiai képzéssel. A határozat hangsúlyozta, hogy a párttagok, aktivisták és a vezetőség tagjai tartózkodjanak többet a dolgozók között, segítsenek problémáikat megoldani. Végül a határozat kiemelte, hogy minden területen biztosítani kell a törvényességet és egyidejűleg az állampolgári fegyelmet is. A megyei pártválasztmány határozatainak szellemében a balassagyarmati kommunisták is felszabadultabb légkörben vitatták meg a pártrendezvényeken és egyéb fórumokon a politikai és gazdasági problémákat, valamint a pártélet kérdéseit. Hasonlóan a tömegszervezetekben és általában a lakosság körében érezhetően megjavult a hangulat és bizonyos fokig a munkakedv is. A fentebbi jelenségek azonban nem váltak általánossá, főleg tartóssá. Ennek okaival viszont egyelőre sem a felsőbb, sem a helyi pártszervek nem foglalkoztak, az újra jelentkező problémák „értékelése" legfeljebb annyiban jutott kifejezésre, hogy a felsőbb pártszervek általában elmarasztalták az alsóbbakat. A valóságban az okok mélyebb feltárása és a kibontakozás megtorpanása lényegében azzal fügött össze, hogy az MDP vezetősége maga sem volt egységes a Központi Vezetőség 1953. júniusi határozatának értelmezésében. Sőt, a pártvezetőségen belül az egészségtelen frakciózás és az elvtelen kompromisszumok úgyszólván mindennaposak lettek. Hovatovább a Rákosiféle csoport dogmatikus irányvonala és szektás módszerei, illetőleg a Nagy Imre köré csoportosuló revizionisták tevékenysége nyomta rá a párt egész tevékenységére a bélyegét, ami végső fokon a frakciózás elburjánzását és a párt akcióképességének elvesztését eredményezte. Ez a folyamat azonban a valóságban természetesen lassabban és ellentmondásosabban ment végbe. Az egyszerű párttagok gyakran inkább csak „ráéreztek" a problémákra, illetőleg olykor szinte tehetetlenül vergődtek az országos vezetőség egymásnak ellentmondó állásfoglalásai és döntései láttán. Helyi viszonylatban az okozott gondot, hogy a városi pártbizottság és az alapszervezetek vezetőségének tagjai közül többen képtelenek voltak addigi vezetési stílusukon és módszereiken változtatni, különösen a pártdemokráciát illetően. Ugyanakkor felerősödött a jobboldali elemek hangja és részben tevékenysége is, mert úgy vélték, most már elérkezett az ő idejük. Az MDP III. kongresszusa, amely 1954. május 24—30-án ülésezett, határozatot hozott a tanácsok munkájának továbbfejlesztéséről,

29 A kongresszus annak 28 Balassagyarmat története 433