Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - IX. A FELSZABADULÁSTÓL A SZOCIALISTA FORRADALOM GYŐZELMÉIG

a kispolgári tömegek körében egyáltalán nem maradtak hatástalanok. Ezért hangsúlyozták annyit és annyiszor a balassagyarmati kommunisták, hogy a nagytőke elleni harc nem jelenti általában a magántulajdon elleni harcot, hanem éppen ellenkezőleg, az a kisemberek magántulajdonának a védelmét is Szolgálja. Sokan nagy lelkesedéssel fogadták 1946. szeptember 1-én a városba érkező Nagy Ferenc miniszterelnököt, a kisgazdapárt vezetőjét. Nagy Ferenc fogadására Érsekvadkert határába lovasbandériumot küldtek, a városban pedig a párt helyi vezetői, az egyházi személyek, a hatóságok képviselői, a honvédség, a rendőrség, a vasutasok és postások küldöttségei várták őt. A miniszterelnök koalíciós szelleműnek éppen nem nevezhető nagygyűlési beszéde után Pfeiffer Zoltán államtitkár, Filó Sámuel, Piatrik János és Vértesy Károly kisgazdapárti képviselők szólaltak fel, és az esetek többségében a pártvezérnél is ellenzékibb hangot ütöttek meg.

71 A nagygyűlés hangulatát és tartalmát tekintve sok kárt okozott a város politikai életében. A demagóg kijelentések ugyanis további bátorítást jelentettek a polgári jobboldali erőknek, és nagyon megnehezítették az egyszerű emberek tisztánlátását, eligazodni tudását politikailag. Ilyen politikai légkör jellemezte a várost — 1946 szeptember végén, október elején — a kommunista párt III. kongresszusa idején. Az MKP III. kongresszusa összegezte a megtett utat és megszabta a népi demokratikus átalakulás továbbfejlesztésével kapcsolatos tennivalókat. A kongresszus meghatározta a gazdasági és politikai síkon folyó osztályharc irányát és tartalmát. Ezt juttatta kifejezésre a kongresszus jelszava is: „Nem a nagytőkéseknek, hanem a népnek építjük az országot!"

72 Az MKP Városi Bizottsága a kongresszus után sokoldalú tevékenységet fejtett ki a polgári jobboldal visszaszorításáért és a széles dolgozó tömegek, a becsületes emberek megnyeréséért. E harc sikerét azonban nagymértékben gátolta az egyházak befolyása, amely a vallásos érzületű emberek egy részét szembeállította a párt politikájával. Különösen a katolikus egyház népi demokrácia ellenes megnyilatkozásai es magatartása okozott sok kárt a baloldalnak, a kommunista pártnak. A különböző egyházak igyekeztek a templomi és az azon kívüli rendezvényeiket úgy szervezni, hogy az minél jobban gátolja a baloldali pártok és szervezetek tömegpolitikai tevékenységét. S főleg az ifjúság körében fejtettek ki nagy aktivitást mindaddig, amíg a belügyminiszter 1946 júliusában fel nem oszlatta a Katolikus Legényegyletet, a Cserkész Szövetséget és a többi egyházi szervezetet és egyesületet, amelyek esetében a vallási színezet csak a jobboldali politikai tevékenység leplezésére szolgált. A szóban forgó egyesületek és szervezetek feloszlatása után viszont az ez elleni tiltakozással és újak alakításával próbálták a katolikus egyház képviselői az ifjúságot befolyásolni. Az ifjúság — elsősorban a diákifjúság — politikai megnyerése és a népi demokrácia oldalaira való állítása szempontjából nagy jelentőségű esemény volt a népi kollégium létrehozása. A népi kollégium 1947. január I2^én a gimnáziumban tartotta meg alakuló gyűlését. Az alakuló nyilatkozat hangsúlyozta: „Mi, a balassagyarmati Madách Imre népi kollégium szervező bizottsága kijelentjük, hogy a NÉKOSZ alapszabályzatában meghatározott kollégium alapításához szükséges taglétszámmal rendelkezünk, s mint a NÉKOSZ helyi kollégiuma működni .akarunk.. ,"

73 A kollégium igazgatója Szerdahelyi János gimnáziumi igazgató, nevelőtanára pedig Barna Béla gimnáziumi tanár lett.