Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - IX. A FELSZABADULÁSTÓL A SZOCIALISTA FORRADALOM GYŐZELMÉIG

not húztak az inflációból,

69 hanem a szélesre tárt agrárolló, vagyis az ipari és mezőgazdasági áruk árai között mutatkozó aránytalanságok miatt sem. De ezzel együtt is az 1946. évi pénzügyi stabilizáció a népi demokratikus kormányzat kiemelkedő vívmánya volt. Az emberek saját tapasztalataik alapján győződhettek meg arról, hogy a kommunista párt képes beváltani és be is váltja Ígéreteit. A város kommunistáinak harca a polgári jobboldal elszigeteléséért és a 3 éves terv bevezetéséért A felszabadulás utáni első évek a romok eltakarításával, a háborús károk helyreállításával és az élet megindításához szükséges feltételek biztosításával teltek el. Az MKP politikájának megvalósítása eredményeképpen meggyorsult a társadalmi, gazdasági és kulturális élet fejlődése. Az MKP végig a kezében tartotta a kezdeményezést, és lépésről lépésre, következetesen tevékenykedett a lakosság megnyeréséért és a széles dolgozó tömegek életkörülményeinek javításáért. S mindinkább el lehetett mondani, a helyi viszonyokra alkalmazva is, hogy a kommunista párt a népi demokratikus fejlődés vezető ereje és legfőbb biztosítéka. A vezető szerepért és a tömegekért a kommunistáknak azonban úgyszólván nap mint nap meg kellett vívniuk harcukat. Mégpedig olyan viszonyok között, amikor szinte szakadatlan volt a népi demokrácia ellenes uszítás és napirenden voltak a különböző kommunistaellenes provokációk. Jellemzően a köztársaság kikiáltásával kapcsolatosan még hetek-hónapok múlva is hangzottak el becsmérlő kijelentések. A nemzeti bizottság 1946. április 15-i ülésén Pályi Pál, a testület kisgazdapárti képviselője még azon vitatkozott, hogy a köztársaságot „ki határozta el, hogy ez így van!?".

70 A város reakciós elemei ugyanígy megpróbálták a pénzügyi stabilizáció tartósságába vetett hitet is megingatni, és a kisgazdapárt helyi vezetőivel egyetemben mérhetetlenül felnagyították az agrárollóból következő problémákat és az ármegállapítások terén megnyilvánuló hibákat. A város — megye- és járási székhely is lévén — sok hivatalnokot foglalkoztatott, és közülük a B-listázások során nem keveset megfosztottak foglalkozásuk gyakorlásától. A baloldali erők a B-lista alkalmazásával mindenekelőtt a közigazgatást, a hivatalokat és intézményeket igyekeztek demokratizálni, valamint ottani saját hatalmi pozíciójukat erősíteni, amely egyébként balassagyarmati viszonylatban távolról sem volt kedvezőnek mondható. Ezzel szemben a polgári jobboldal és az MNFF jobboldalán elhelyezkedő kisgazdapárt egészében az MKP értelmiségellenes akciójaként törekedett azt beállítani és hangzatosan a B-listázottak védelmezőjének tüntette fel magát. A helyzetet bonyolította, hogy ebben a kérdésben a szociáldemokraták is gyakran ellenzék módjára léptek fel. Különösen sok veszélyt rejtett magában az a kisgazdapárti propaganda, mely a szakértelem hiányára hivatkozva törekedett lejáratni, majd kiszorítani az amúgy is kevés számú munkást és parasztot a hatalmi szervekből és közintézményekből. A polgári jobboldal — a kisgazdapártra támaszkodva — főleg a bányák államosítása után folytatott széles körű agitációt és propagandát a magántulajdon védelmében. Űgy állították be a dolgokat, mintha a kommunista párt mindenfajta tulajdon létezése ellen lenne. Az ilyen és hasonló rágalmak az emberek, elsősorban a felvilágosulatlan és politikailag iskolázatlan lakosság,