Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - IX. A FELSZABADULÁSTÓL A SZOCIALISTA FORRADALOM GYŐZELMÉIG

ger és társa cirok- és seprűgyár, amely a város legnagyobb üzeme volt. De termelt már Schönwálder József 20 főt foglalkoztató téglagyára is, amely a háború által okozott károk helyreállításához adott építőanyagot. A folyamatos termelést azonban rendkívüli módon akadályozta, hogy az üzemek nem rendelkeztek megfelelő mennyiségű fűtő-, kenő- és egyéb anyagokkal.

61 A villamos energiával való ellátás is akadozott, naponta több órás kiesések zavarták a munkát. A kisiparosok is helyreállították a műhelyeiket, és egymás után kezdték meg működésüket. A városban 372 önálló ipart űző kisiparos volt, amelyből 76-an alkalmaztak 1—5 segédet.

62 A kisiparosok szintén hallatlan nehéz körülmények között dolgoztak, hiszen a korábban is hiányos felszerelésük jelentős része a háború alatt elpusztult, illetve elveszett, ugyanakkor az anyagellátás számukra igen mostoha volt. Tevékenységük mégis nagyon jelentős volt, mert az újjáépítéséhez, a javítómunkához sok segítséget adtak. A kiskereskedők is helyreállították és kinyitották üzleteiket, de azokban alig lehetett kapni valamit, szinte üresen álltak. A pénz helyett mindinkább az árucsere, valójában a feketézés kapott lábra közöttük, és a határmenti városban elburjánzott a csempészés is. Az Egyesült Takarék ós Népbank RT., a Balassagyarmati Takarék és Hitelintézet Rt. s a Nemzeti Hitelintézet fiók Rt. a Rákóczi fejedelem útja 20. szám alatti Bolgár-féle szabóműhely helyiségében kezdték meg a működésüket.

63 A pénz gyors romlása, elértéktelenedése azonban negatívan érintette az intézetek tevékenységét is. A közlekedés, ha lassan is, de helyreállt. Először a vasúti — 1945 márciusában —, majd ezt követően augusztus 22-én többé-kevésbé rendszeres autóbuszjárat indult Budapest és Balassagyarmat között. A fűtőházak rossz szénellátása, valamint az autóbuszok üzemanyaghiánya miatt azonban a járatok és szerelvények sokat késtek vagy el sem indultak. A mezőgazdaság számára a felszabadulást követő esztendő volt a legnehezebb, mert a földön kívül jóformán alig maradt más „örökség". 1946-ban már valamivel jobb volt a helyzet, de még akkor is csak 80 db igásszekérrel és fogattal rendelkezett a város mezőgazdasága, a felszabadulás előtti 179-cel szemben.

64 Különösen nehéz volt az élet kezdése az újgazdáknak, akik sem gabonatartalékkal, sem a földműveléshez szükséges felszereléssel nem rendelkeztek. Az új földtulajdonosok részére az MKP akciókat szervezett, amelyek vetőmaghoz, állatokhoz és felszerelésekhez juttatták őket. Már 1945 novemberében felvetődött, hogy Balassagyarmaton baromfikeltető központot hoznak létre. Mivel azonban a város egyedül nem győzte a jelentős beruházást, az érdekelt szomszédos községekkel karöltve próbálkoztak. A vállalkozás jelentős segítséget nyújtott a későbbiek során a baromfiállomány növeléséhez.

65 Napirendre került a városi malom kisajátítása is, amelynek végrehajtását a lakosság aláírásokkal sürgette. Az MKP balassagyarmati szervezete 1946. május 25-én levelet írt a Nógrád megyei Rendőrkapitányságnak — amelyben közölte —, hogy „Hevessy János volt nyilas, Thököly út 21. szám alatt levő ecetgyárat a Magyar Állam javára lefoglalták". Majd sürgette, hogy az ecetgyárat a polgármester a legrövidebb időn belül helyeztesse üzembe.

66 Határozott intézkedéseket követelt a kommunista párt a város háborús bűnös és nyilas, fasiszta elemeinek a büntetőjogi felelősségre vonására is. A Balassagyarmati Népbíróság — felállításától megszűnéséig — 516 üggyel foglalkozott. Elmarasztaló ítéletet 233 és felmentő ítéletet 212 esetben hozott. Egyéb módon