Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - VIII. AZ ELLENFORRADALMI RENDSZER NEGYEDSZÁZADA

nagy részében az orosz frontokon folytatott „védelmi" harcokat ecsetelte és a honvédek részére történő gyűjtéssel foglalkozott.

483 A Don-kanyarnál lezajlott harcok után — ahol a második magyar hadsereg elpusztult — az életben maradottak visszatértek állomáshelyeikre. A nógrádi katonák egy csoportja is megérkezett Balassagyarmatra, ahol a főispán üdvözölte őket.**

4 Ez az üdvözlés is mutatta, hogy az uralkodó osztályok megyei és városi „reprezentánsainak" körében teljes a tanácstalanság, amit csak fokozott a közvélemény kiábrándultsága és a jövővel kapcsolatos bizonytalansága. A főispán az év végén mondott egy másik beszédében pedig már „Európa bolsevizálásának" lehetséges veszélyeit ecsetelte. S érthetetlenül állt afölött, hogy a lakosság jelentős része milyen közönyösen fogadja a Vörös Hadsereg győzelmes előrenyomulását: „Bámulatos, hogy hazánkban egyesek milyen könynyelműséggel kezelik ezt a kérdést, egyszerűen nem akarják meglátni, nem akarják tudomásul venni a veszedelmet. Legyen vége az illúzióknak. Vegyük tudomásul, hogy a német hadsereg, ha nem tudja megállítani az orosz tömegeket, úgy a megsemmisülés veszedelme határainkhoz érkezett."

485 Kállay Miklós miniszterelnök az első magyar hadsereget is a frontra küldte. Ennek következtében a balassagyarmati honvéd zászlóalj is elindult a frontra. Az ünnepélyes búcsúztatás és a harcos hagyományokra való utalás, sőt a győzelem ígérete ezúttal sem maradt el, bár egyre többen tudták mind a katonák, mind az itüionmaradottak közül, hogy az idegen érdekekért, a hitleri Németország oldalán viselt háború csak szerencsétlenséget hozhat az egyénre is, az országra is. 1944. március 19-én a végső vereség felé haladó hitleri Németország megszállta Magyarországot. A bevonuló német csapatokkal együtt jött be a német Gestapo „zsidótlanítási csoportja". Ez a néhány száz főből álló „szakcsoport" irányította a magyarországi zsidóság elhurcolását, amelyben részt vett a magyar csendőrség is. Elrendelték a zsidóknak a megkülönböztető sárga csillag viselését, mindenfajta értelmiségi és tisztviselői foglalkozásból elbocsátották őket, az üzleteket, iparengedélyeket elvették tőlük és lefoglalt vagyonukat pedig a nyilas és más szélsőjobboldali elemek között osztották szét.

486 A vármegye alispánja az 1610/1944. M.E. számú rendelet 8—9. és 10. §-a alapján a zsidóknak a megye „valamennyi községéből való kitelepítését"

487

, a három megyei városban pedig meghatározott „lakótelepekre" való elkülönítését rendelte el. Balassagyarmat területén két gettót jelölt ki az alispáni rendelet.

488 Ezt a területet 1944. május 20-án reggel 6 óráig minden ott-lakó keresztény tartozott elhagyni és a zsidók pedig — az alispán által kinevezett zsidótanács rendelkezése szerint — a kijelölt területen belül helyüket elfoglalni.

489 A polgári rendelkezéseket nyomban követte a rendőrségi szabályrendelet. Eördögh László a városi kapitányság vezetője, rendőrtanácsos a 39.320-1921. B.M. számú rendelet alapján rendelkezett. A zárt területen a városi hatóság által kinevezett zsidótanács hatáskörébe utalták az elhelyezést, az élelmezést, az egészségügyi óvintézkedéseket. Szabályozták a zsidó ügyvédek és a zárt terület minden lakosának kijárási lehetőségét. A hatósági közegek is — kéményseprők, postások, tűzoltók stb. — csak rendőrhatósági engedéllyel jogosultak a zárt területen közlekedni. A 30 főből álló rendfenntartó szervezet parancsnokává Sándor Pált és Fleischer Andrást nevezték ki. Előírták a házak kapuinak keresztkötéssel való beszögelését és az utcára néző ablakok alsó kinyíló belső és külső szárnyainak beszögezését és fekete papírral való beragasztását vagy