Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - VIII. AZ ELLENFORRADALMI RENDSZER NEGYEDSZÁZADA

udvarán volt a gyülekezés és innen indult a menet — zászlókkal és fáklyákkal — az országzászlóhoz, közben irredenta jelszavakat harsogtak. Az Országzászló téren — amely Horthy és a fasiszta nagyhatalmak vezetőinek képeivel volt díszítve — Farkas István gimnáziumi igazgató mondott beszédet.

476 A fenti esemény azonban csak mintegy az előjátéka volt annak a megmozdulásnak, amelyet a „hazafias" egyesületek és a város vezetői rendeztek az első bécsi döntés hírére. Erről így számolt be a helyi sajtó: „Szerdán este 9 órakor az egész város idegfeszülten várta a rádiójelentéseket, a magyarlakta területek visszaadásáról szóló bécsi döntést... A társadalom minden rétege kitódult az utcára, egymásnak gratuláltak s önként gyülekeztek a nemzetiszínű zászlók alatt a városháza előtt, ahol az impozáns tömeg élére állott maga a város polgármestere neográdi Horváth Sándor, öt követte a tűzoltóság fáklyákkal, a vitézek, tűzharcosok, a leventék fúvószenekara, az ifjúság és a nép."

477 A mesterségesen felszított tömeghangulatot az uralkodó körökben csak arra való eszköznek tekintették, hogy megfelelő talajt teremtsenek a további területi követelések számára, s eltereljék a figyelmet a súlyos társadalmi és szociális problémákról. Alig múlt el néhány hét az első bécsi döntés után és máris Kárpátalja, s még inkább Erdély visszaszerzésével foglalkozott mind a hivatalos, mind az ún. társadalmi egyesületek és szervezetek propagandagépezete. A város vezetői — amint ez országos szinten is így volt — nem sokáig elégedtek meg az első bécsi döntés eredményével, nap mint nap újabb területi követeléssel léptek fel a helyi sajtó hasábjain. „Ha Ruszinszkót megkapjuk, ez a körülmény az iparosításnak vetné meg alapját. Ebből láthatjuk — írta a Nógrádi Hírlap —, hogy Ruszinszkó csak Magyarország számára jelent értéket és a ruszin nép különválásának további megmaradását is csak ez a kapcsolat biztosítaná."

478 Ugyanakkor nem terelődött el a figyelmük Erdélyről sem, és a világháború megindulásának eseménysorozata még inkább felhívta rá a figyelmüket. „Bennünket a most dúló világháborúban első soriban Magyarország területi követelésének teljesítése érdekel... mi nem szegényítjük le szomszédjainkat, ha az általuk okozott szegénységünkön úgy akarunk segíteni, hogy a régi ezeréves hazánk gyöngyét^ Erdélyt... visszaköveteljük."

479 A város vezetői 1940 szeptember elején már ünnepélyt rendezhettek az országzászlónál Erdély egy részének „visszatérése" alkalmából.

480 Amint Európa haladt a világháború felé, úgy erősödött az uralkodó körök országos ós helyi szovjetellenes propagandája.

481 Ez a Szovjetuniónak a hitleri Németország által történt megtámadásakor szinte üdvrivalgásba csapott. Ilyen „lelki" előkészítés után rántották be az országot a nagybirtokos és nagytőkés körök történelme legszégyenteljesebb háborújába. Az első hetek, hónapok háborús eseményei még az uralkodó körök „gyors győzelem"-re vonatkozó illúzióit látszottak igazolni. Hasonlóan a különböző szintű katonai vezetők megnyilatkozásait is alig árnyékolták be a „felhők". Az 1941. december 10-i rendkívüli ülésen ismertették Lászay alezredesnek — a városból a hadszíntérre menő 53/11. zászlóalj parancsnokának — a városhoz küldött üdvözletét. Ebben Lászay alezredes arról számolt be, hogy „ellátásukról a német bajtársak becsületesen gondoskodnak, a viszony közöttük a lehető legjobb. Egyelőre csak szappant és cukrot néllcülözünk."

482 A következő évi képviselő-testületi ülés azonban már távolról sem volt ilyen optimista hangulatú. A polgármester megemlékezik ugyan Horthy István kormányzó-helyettessé választásáról, a „Délvidéki visszatérésről", de beszédének