Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - VIII. AZ ELLENFORRADALMI RENDSZER NEGYEDSZÁZADA

vetkezőket olvashatjuk: „A kormány teljes tudatában annak a nehéz helyzetnek, melyben a földmíves lakosság, de az egyéb társadalmi irétegek is vannak, egy nagyarányú akciót indított ezek olcsó iparcikkel, főleg azonban ruhával való ellátása iránt." Erre a célra három szövetanyagot választottak ki: egy kabátanyagot, az ún. bekecs szövetet, egy erős nadrágszövetet (strux) és egy fehérnemű anyagot, amely nyersen, fehérítve, illetve festett vagy mintázott állapotban került forgalomba. A szöveteket feltűnő módon megjelölték: a bekecs, a strux és a festett pamutszöveteket „állami olcsó ruhaakció" szövegű körbélyegzővel, a nyers és fehérített pamutszöveteket pedig az áru egyik oldalán végig beszőtt piros-fehér-zöld szegélyszálakkal látták el. Az akció lebonyolításába bevonták a kereskedelmi és mezőgazdasági kamarákat, a kereskedők minden nagyobb képviseletét. Az ígéretekkel ellentétben ezek a szövetek nem voltak olcsók. A bekecs szövetet 4,83 pengőért, a nadrágszövetet 2,09 pengőért, a pamut szöveteket pedig 48 és 68 fillér közötti áron értékesítették méterenként.

301 A szegények gondozása szegényház létrehozását is igényelte volna. De a város vezetői csak az 1933. augusztus 30-i közgyűlésen foglalkoztak érdemlegesen ezzel az üggyel. Ezen megvitatták a belügyminiszter leiratát, amely szerint a minisztérium lemond a 16 lakásos 4 városi ház bérjövedelméről, és az épületeket szociális célra átengedi a városnak. A közgyűlés úgy határozott, hogy két házból szegényházat alakítanak ki, ahol az „egri norma" szegénygondozó apácái felügyelete alatt 40 bentlakó szegényt látnak el. Ehhez a főispántól 6000 pengő átalakítási segélyt kapott a város. A tényleges fedezetül azonban a város költségvetésében szereplő „szegényház alap" szolgált, amely ebben az időben több mint 7000 pengő volt. A szegényház 1934. január 1-én nyílt meg és fennmaradt a második világháború végéig.

302 1929. december 19-én — az 1929. évi XXX. tc. alapján — választották újjá a — közben feloszlatott — városi képviselő-testületet és hagyták jóvá a bizottságokat, amelyek számát egyébként növelték.

303 Az új közigazgatási törvény értelmében — amelyet a szóban forgó választó jogi törvény alapján, annak keretében alkottak meg — a megyei városokban, tehát Balassagyarmaton is, tisztújítást kellett végrehajtani. A közgyűlés 1930. január 13^án zajlott le Baross József alispán elnökletével. A választás közfelkiáltással történt. Mégpedig Horváth Sándor polgármestert 10 évre, a többi tisztségviselőt pedig élethossziglanra választották. Vásárhelyi Miklós tanácsos, Petrovics Rudolf tiszti főügyész, Boldizsár Pál pénztáros és Küllő György ellenőr lett. Valamennyien korábban is ugyanezeket a tisztségeket, illetőleg állásokat töltötték be. Ugyanakkor a többi vezető állás — megfelelő pályázó hiányában — betöltetlen maradt.

304 1930. június 28—30-ra parlamenti választásokat írtak ki, amelyre az ajánlásokat június 24—25-ig kellett összegyűjteni. A választások az előzetes várakozással ellentétben — annak ellenére, hogy az érdekképviseleti rendszert már beváltnak tekintették, mert a testületek az ajánlások előtt jól megvizsgálták, hogy kit küldjenek a parlamentbe, aki érdekeiket képviseli — igen nehéz körülmények között zajlottak le. A tömegek elégedetlensége, a belpolitikai feszültség miatt s ugyanakkor a kormánypárt nagyarányú győzelmének biztosítása céljából a kormány mozgósította az állam erőszakszerveit. A választási előkészületek és a választások idejére katonai egységeket helyeztek készenlétbe. Így az 1—7. honvéd vegyesdandár különítményei valamennyi megyében a főispán rendelkezésére állottak. Balassagyarmatra a második gyalogos és