Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - VIII. AZ ELLENFORRADALMI RENDSZER NEGYEDSZÁZADA

het is.

294 Az Amerikában élő — Balassagyarmatról kivándorolt — polgárok is bekapcsolódtak a város szegényeinek segélyezésébe. Többek között meg kell említeni Wells Gábor 1000 pengős adományát, amelyet évente küldött a balassagyarmati segélyszámlára.

295 A fentiek ellenére — állapította meg keserűen a Nógrádi Hírlap — az „egri norma" sem hozta meg a hozzáfűzött reményeket, s amikor „a magyar szalmaláng kezdett lohadni, az intézményünk egére is kezdtek felhők gyülekezni, s mindenféle nehézségekkel és akadályokkal találtuk szembe magunkat, amelyek bizonyos visszaeséseket idéztek elő". A polgármester a gyűjtési akció sikertelenségének okait a következőkben látta: a) nagyon sokan voltak, akik anyagi helyzetükhöz képest feltűnően keveset vagy éppen semmit sem adtak és ez demoraüzálólag hatott a lakosságra; b) sokan bárdolatlan és rosszindulatú gúnnyal illették a gyűjtőket, akiknek elment a kedvük ettől a munkától és félreálltak. Ennek egyenes következménye volt, hogy bár a szegények száma napról napra növekedett, a várt összegek nem gyűltek be. Az előbbiekkel összefüggően a segélyek összegét állandóan csökkentették, a havi összegeket 8, illetve 4 pengőre faragták le, „amely végül is az utcára s a küszöbök elé dobta ismét a kéregetőket".

296 A reálisan gondolkodók eleve kevés reményt fűztek a vállalkozáshoz. „Városi társadalmi szervezkedésünk — hangoztatták — a szegényügy rendezésére sem ígér sokat. Pénz, anyagi eszközök nélkül jótékonyságot gyakorolni nehéz. Városunk már maholnap országosan ismert lesz nyomoráról. Ide járnak már a tönkrement kereskedők is koldulni." Egyik-másik társadalmi egyesület — a sikertelenség ellenére is — tovább folytatta gyűjtési akoiójiát. Ennek szellemében tartotta meg összejövetelét a nőegylet is 1931. október 6-án a Katolikus Kör nagytermében. Ezen megjelent P. Oslay Osváth ferences rendi apát, a szegénygondozás országosan ismert szervezője és ismertette az „egri norma" lényegét és feladatait. Szavait gróf Mailáth Gézáné Zichy Marietta, a nőegylet elnöke köszönte meg azzal, hogy „meg vagyunk győződve, hogy a szegényügy gondozása városunkban újra fel fog lendülni a tavalyi és az előző évek hagyományainak nyomán".

297 De a segélyakció országosan is kátyúba jutott. Nyilvánvalóan ezért fordult most már maga a kormányzóné az ország tehetősebb részéhez a további adományok érdekében. Horthy Miklósné ezután évről évre megismételte a „nemzethez" intézett szózatát.

298 Sőt, a kormányzóné „hagyományos" rádióbeszéde után közvetlenül most már — mindannyiszor — Kérelem a vármegye közönségéhez címen a főispán is felhívást adott ki. Ebben a pénzbeli adományokat postai befizetési lapon, a természetbenieket — ruha, fehérnemű, cipők stb. — pedig hivatala címére kérte elküldeni. Az egyéb adományoknak (gabona, burgonya, szén, tűzifa stb.) viszont csupán a bejelentéséit kívánta, mivel ezek felhasználása, illetve elszállítása a felmerülő szükségletek szerint történt. Az így befolyt adományokból juttattak a vármegye többi településén élő szegényeknek is, de jelentős részét az itteni segélyezés céljára hasznáfllták fel.

299 A munkanélküliség enyhítésére a város munkaalkalmakat is igyekezett teremteni. Így 1930 végén 600 pengőt folyósított a polgármester az ínségmunkák fedezetére, mely összeg terhére 22 ember dolgozott a mezőgazdasági gépgyár melletti vizes gödrök betöltésén. Ezenkívül ilyen ínsógmuinfcából — amiért a helyben szokásos napszámbért fizették — eszközölték az útjavításokat, a járdák készítését, a 'kisebb tatarozásokat stb. is.

300 1933 őszén — elsősorban az elszegényedett parasztság támogatására — országos „olcsó ruhaafcció"-t hirdettek. Ennek népszerűsítésére a vármegye körlevelet bocsátott ki, amelyben a kö24* 371