Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - VIII. AZ ELLENFORRADALMI RENDSZER NEGYEDSZÁZADA

csak 3 pengővel többet. Ugyanakkor a rozsért a búza árának csak a felét fizették.

285 A rendkívül alacsony gabonaárak mellett szinte semmit sem változott a kenyér és péksütemény ára. 1930. október l-jével hivatalosan szabályozták, illetve mérsékelték a kenyér- és sütemény árakat. Ehhez azonban a magánsütödék tulajdonosai nem tartották magukat. Hivatalosan 1 kg zsemlekenyér árát 52, a félbarna kenyérét 42, a rozskenyérét 32 és 1 db péksütemény (kifli, zsemle) árát 5 fillérben állapították meg.

286 A helyi sajtó — az árakra és a megélhetésre utalva — 1933. február 21-én a következőket írta: „Hogy városunk drága város, arról az ember meggyőződhetik, ha egy kissé utazik s látja a kiírt árakból, hogy másutt 80 fül. a marha kg-ja, ... 1,60 P egy napi koszt stb." A fentebbi cikk írója azonban arról szerényen hallgatott, hogy Balassagyarmaton konkrétan milyen árak voltak (1929-ben 2,24 pengő volt a marhahús kilogrammja, a legolcsóbb hús, a juhhús ára is 1,20—1,80 pengő között mozgott). A cikkíró indokoltnak tartotta volna a házbérek leszállítását is. Szerinte más hasonló városban 20 pengőt kell fizetni havonta egy szoba használatáért, Balassagyarmaton viszont 25—30 pengőt is elkérnek. Ennek ellenére a lakbér leszállítására csak a város és a házzal rendelkező közületek mutattak hajlandóságot, ugyanakkor a háztulajdonosok még akkor sem engedtek a magas lakbérekből, amikor az emberek szerényebb házakba költözködtek. Ennek eredményeként a városban 80 egyszobás lakás maradt kiadatlan.

287 Elégedetlen volt a város lakossága — és vezetősége is — a Salgótarjáni Szénbányászati Rt. áramdíjával. Az 1933. május 4-i városi közgyűlésen a képviselő-testület megbízta a polgármestert, hogy az áram árának 20 %-kal való leszállítására kezdjen tárgyalást a részvénytársasággal. A következő közgyűlésen Horváth Sándor polgármester számolt be arról, hogy az áram árának csökkentése ügyében kétszer tárgyalt az rt. vezetőivel, — eredménytelenül. Az áramszolgáltatók mereven ragaszkodtak a 35 évre megkötött szerződésben rögzített árakhoz. így állt elő az a helyzet, hogy míg más városokban 4—5 fillér volt az áram ára kilovattonként, addig Balassagyarmaton 6,6 fillér.

288 A gazdasági válság idején a pénzügyi hatóságok módosították a betétállomány kivételével kapcsolatos korábbi előírásokat. Amíg eddig a betét- és folyószámla-követelésekből csak 5 %-ot lehetett felvenni — legfeljebb ezer pengő erejéig — addig 1931. augusztus 8-tól további 5 %-ot, ugyancsak ezer pengőig vehettek fel a betéttulajdonosok. Ennek hatására megindult a betétkönyvekkel való üzérkedés; egyesek megszorult betétkönyv tulajdonosoktól — többségükben a gazdasági válság által érintett vármegyei és városi tisztviselőktől — olcsó áron vásárolták össze betétkönyveiket. Ennek megakadályozására a rendelet kimondta, hogy az 1931. július 17. napja előtt keletkezett betétből nem igényelhet kifizetést az, aki a betétkönyvet 1931. július 16-a után szerezte meg.

289 A gazdasági válság még inkább kiélezte a városi lakosságon belül addig is meglevő szociális feszültségeket, ellentmondásokat. A szegénység ügyében országosan is elfogadott — Petro Kálmán által leírt és az egri tapasztalatokon nyugvó — Egri Norma szerint „a szegényügy nem tömegkérdés, hanem az egyéniségek körének kérdése".

290 A fentebbiek szellemében Balassagyarmaton is megindult a „szegényekért" akció. 1930-ban a szegények összeírását és „törzskönyvezését" hetekig, sőt hónapokig végezte a város szegényügy24 Balassagyarmat története 369