Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - II. A TÖRÖK HATALOM ÁRNYÉKÁBAN

tovább folytak a végbeliek portyázásai a török területre. 1641 nyarán például a gyarmati, a drégelypalánki, a szécsényi, a füleki és a nógrádi vitézek egyik alkalmilag egyesült csapata a messzi Bács megyébe „kalandozott" és mintegy 170 embert ölt meg vagy fűzött rabszíjra. Az ilyen portyáknál — a törökök is, a magyarok is — mindig a „megtorlásra" hivatkoztak, vagy esetleg arra, hogy az adót mentek behajtani. I. Rákóczi György III. Ferdinánd elleni hadjárata során, 1644 áprilisának elején Szécsényt és Gyarmatot elfoglalta, de május elején az erdélyi seregek már ki is ürítették, mert komoly királyi haderő közeledett az Ipoly völgye felé. 1645-ben az erdélyi seregek ismét átvonultak a vidéken. Arról, hogy a végvarakat elfoglalták volna, nincs tudomásunk. Az 1645 decemberében megkötött linzi béke után azonban ismét a törökök foglalkoztatták a végbelieket. Ezzel kapcsolatban jegyezte fel Bél Mátyás azt az egykorú, más forrásunkban elő nem forduló esetet, hogy amikor a nógrádi törökök 1648-ban — Nógrád várát csak 1663 októberében foglalták el a törökök — egy előkelő menyasszonyt kísértek Esztergomba, akkor a korábbi évek során ért káraikat megbosszulni akaró gyarmatiak lesbe álltak, a násznépet és a kísérőket levágták, a menyasszonyt pedig elrabolták. A botrányos tetten felháborodott törökök csakhamar Gyarmat alatt teremtek és 4000 főből álló haduk megtámadta a palánkokat. De az éppen Gyarmaton átvonuló és ott éjszakázó szécsényi huszárok, valamint a város aprajánakHnagyjának segítségével — még az asszonyok is forró vízzel és olajjal öntötték le a palánkokra felkapaszkodni akarókat, sőt fegyverrel is küzdöttek — sikerült megakadályozni a vár elfoglalását. A törököket végül is Forgách Ádám érsekújvári főkapitány, nógrádi főispán űzte el a környékről válogatott lovascsapatával.

38 A végvárak kapitányainak a váraik és az azokhoz tartozó települések nagybirtokos uraival állandósuló ellentéte oda vezetett, hogy a birtokos urak igyekeztek megszerezni a várkapitányi tisztet. Így Balassa Zsigmond már 1604-ben visszakapta Kékkő várát annak főkapitányi tisztével együtt. Gyarmatra nézve ezt elméletileg 1647^ben, ténylegesen azonban csak Eszterházy Ferenc halála után, 1652-ben érték el a Balassák, akik ettől kezdve birtokrészük feles arányában osztották még maguk közt a vár védelmével járó feladatokat. Balassa Ferenc — az országos tisztségeket viselő Eszterházy mellett —, 1647-től 1652-ig mint helyettes főkapitány tevékenykedett. Mivel Hont megye főispánja is ő volt, Párducz Lukács vicekapitányra bízta az ügyek tényleges intézését. De Párducz visszaélt tisztével és a Gyarmaton átutazók kirablásával tette hirhedetté nevét. Balassa Ferenc 1652-től kezdve társbirtokosával, Balassa Imrével együtt viselte a főkapitányi tisztet, míg a vezetés lassan teljes mértékben Balassa Imre kezébe csúszott át. Az 1655. évi országgyűlés — az ő kérésére — elrendelte a vár épületeinek kijavítását és 200—200 lovasból, illetőleg gyalogosból álló állandó őrséget vezényeltek oda. Ugyanekkor Szécsényben 300 lovas és 200 gyalogos, Füleken pedig 300 lovas és 300 gyalogos volt a helyőrség. A tüzérség létszámáról nincs adatunk.

39 Balassa Imre a vár védhetőbb állapotba tétele miatt Ferenc örökösével, Bálinttal is szembekerült, mert annak a vár külső falához épített pincéjét betömette, nehogy esetleg az ellenség azon keresztül behatoljon az erődítménybe. Az ügy az országgyűlés elé került és az 1569. évi CXV. tc. alapján bizottságot küldtek ki, amelynek tagjai, „ha úgy tapasztalnák, hogy a pince annak az őrségnek vagy erősségnek ártalmas és veszélyes, ez esetben lerontva és betömve maradjon, az annak épületeiért járó 3* 35