Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - II. A TÖRÖK HATALOM ÁRNYÉKÁBAN

elégtétel mellett, ha pedig nem ártalmas ez esetben az említett Balassa Bálintot az előbbi állapotba helyezzék vissza". Balassa Imre komoly magánhadsereget is tartott várai védelmére, és különös gondot fordított Gyarmat megerősítésére. Több 1657 és 1660 közt kelt levele maradt fenn, amiket azért intézett a Liptó megyei alispánhoz, hogy a vár javításához szükséges anyagokat és közmunkát előteremtse. A gyarmati vitéz Luka Miklós török fogságból való kiváltását is előmozdította. 1657 novemberében menlevelet állított ki számára, hogy a hiányzó 2500 tallér váltságdíjat összeszedhesse. A megnövekedett számú gyarmati lovasság közreműködéséve

1 sikerült rövid időre Buják várát is elfoglalnia/

10 Az ő idejében szolgáló gyarmati katonák közül Szügyi János főhadnagy, Csabay Márton gyalogos hadnagy, id. Juhász András porkoláb, Palojtai Bálint és Renus Mátyás tizede? valamint Kalmár Antal és Kalmár Benedek „iratos" — azaz zsoldfizetési jegyzékbe felvett — közlegények neveit ismerjük 1656-ból. A vár alkapitánya 1659-ben Pyber Ferenc volt, akihez a török fogságban sínylődő váci magyar rabok segélykérő levelet intéztek. Gyarmaton viszont török foglyokat őriztek. 1645-ben a nagykőrösi számadások szerint egy váltságdíj összegyűjtése miatt ott járó „gyarmati rabnak adtunk d 50"-et.

41 A lakosság élete a végvár tövében Gyarmat megerődítése település és városigazgatási szempontból is egyaránt nagy jelentőségű volt, hiszen a „polgárváros" mellett is létrejött a „katonaváros". Ezekben a XVI. és XVII. századi katona városokban a katonák házai álltak, s azokat az erődített helyeken „magyar módra", tapasztott sövényfallal, maguk a katonák készítették és szalmával fedték. Ezeket a kis katonaházakat a korabeli összeírások „drabantház" néven emlegetik. Ilyen „katonaváros" feltehetően már 1541 és 1552 között is volt Gyarmaton, de az a török hódítás idején elpusztult. A „katonavárosok" igazi virágkora a XVII. század, ami egyrészt a várkapitányok hatáskörének bővülésében, másrészt a „katonaváros" lakóinak autonómiájában, a „végvári szabadságjogokban" nyilvánult meg. Az erődített helyek védőfalai közé számos nemes család is behúzódott, és így lassan az ő közösségük lett az a harmadik tényező, amely hol kedvezően, hol kedvezőtlenül befolyásolta városunk XVII. századi életét.

42 Az első és legfontosabb tényező azonban a földesúri joghatóság alá tartozó lakosság volt. Amikor Balassagyarmatot 1593 novemberében lángokba borítva elhagyták a törökök, a városnak négy földesura volt. Ezek: Balassa János fiai, Bálint és Ferenc, valamint Balassa András fiai, Zsigmond és Imre. A költő Bálint 1594-ben Esztergom ostrománál, Ferenc pedig 1596-ban, egy a tatárokkal vívott csatában halt hősi halált. Mindkettőjük örököse Bálint fia, az 1601-ben fiatalon elhalt János lett, akinek öröködési jogait rokonai kétségbe vonták. Halála után Zsigmond és Imre osztozkodtak javain. Zsigmond 1623ban, Imre pedig 1633 táján halt meg.

43 A Balassa János elleni pernek köszönhetjük, hogy a település őt illető felének lakosságát név szerint is megismerhetjük. Az 1585., az 1601. és az 1605. évi lakosság-névsorokat betűrendbe szedve következtetéseket vonhatunk le a lakosság helybenmaradásáról, visszaköltözéséről, az új jobbágyok beköltözéséről, valamint telkeik nagyságáról (1 = egész telek, 1/2 = fél telek, p — puszta telek) és házaik számáról (a nevek előtt álló sorszámok); táblázat a 38—39. oldalon,