Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - VIII. AZ ELLENFORRADALMI RENDSZER NEGYEDSZÁZADA

ügyében és 35 évi időtartamra szerződést kötött a céggel, amely vállalta, hogy biztosítja az állandó áramszolgáltatást a városnak és — mivel az addig használt áram egyenáram volt — az utcai vezetékhálózatot átépíti. Megállapodtak az áram egységárában is: magánfogyasztók 68 fillér, közvilágítás 40 fillér, az ipari fogyasztás 35 fillér, a városi jéggyár, vágóhíd és szeszfőzde pedig 20 fillér/kWó. A polgármesternek díjtalanul, a városi tisztviselőknek pedig 50 %-os kedvezménnyel szolgáltatott áramot. A Salgó Rt. bevételi részesedés címén évi 17 ezer pengőt fizetett a városnak. A szerződést a megye törvényhatósági bizottsága jóváhagyta.

167 A város kezelésében működött szeszüzem — a központi szeszfőzde — évről évre elvállalta a gyümölcsök, borseprő, romlott borok kifőzését. Sőt, maga is vásárolt pálinkafőzésre alkalmas anyagokat, amely bevételének jelentős részét jelentette.

168 1928-ban helyiség-átalakításokat végeztek az üzemnél, új csávázót, 11 szüvaerjesztő medencét és két új főzőüstöt — 720 és 540 litereseket — állítottak be a termelésbe. A termel és méreteit mutatják az 1928. évi adatok: az üzem feldolgozott 467 q cseresznyét, 110 hl bort, 64 q barackot, 1927 q szilvát és 350 q borókát.

169 A szeszüzem termelése nagyban függött a gyümölcstermés mennyiségétől. A kifőzött pálinka forgalmát azonban nagyban befolyásolták a társadalmi tényezők, forgalmára kihatással volt a gazdasági válság is. Így például 1931-ben az előző évinek a felére csökkent a forgalma borovicskából, ami a fogyasztói képesség általános csökkenésén túlmenően abból adódott, hogy a fő fogyasztási piacukon, Budapesten az építkezések majdnem teljesen megszűntek és ott a borovicska legnagyobb fogyasztói a felvidéki napszámosok voltak.

170 # A vágóhíd fenntartása és üzemeltetése is gondot okozott a város vezetőségének. Az 1920-as években úgy kívánták hasznosítani, hogy bérbe adták a Sertéshízlaló Rt.-nek. Mégpedig villany- és vízhasználattal évi 3000 korona bérösszegért 6 évre. Közben a pénz elértéktelenedése és a részvénytársaság nagy haszna miatt a város 50 000 korona haszonbért követelt — a sertéshizlaló haszna közel 100 000 korona volt —, de bírósági úton sem tudta a magasabb haszonbért elérni.

171 A város kezelésében volt a jéggyár is, amelynek működése szintén nem volt zavartalan. A helyi sajtóban ajánlják a városnak, hogy adja bérbe, ha maga nem tudja üzemben tartani legalább minden másnap, mert a „vendéglősök, mészárosok, cukrászok mind panaszkodnak az ilyen gazdálkodás ellen, ahol a köz- és magánérdek ennyi kárt szenved".

172 A város polgármestere, Horváth Sándor az 1931. május 7-én tartott közgyűlésen tájékoztatta a képviselő-testület tagjait a jéggyár javítási munkálatairól, amelynek eredményeként a hűtő- és jéggyár üzemképessé vált. Legnagyobb fogyasztója a szomszédos vágóhíd volt, amelynek hűtőkamráját onnan látták el mű jéggel.

173 A városban működött egy bőrgyár részvénytársaság, amelyet Havaletz Dénes tímár hozott létre, aki Németországban tanult és a Mauthner-gyárban volt művezető. Később Balassagyarmaton telepedett le és nagy szakértelemmel vezette az üzemet. A legkülönfélébb bőripari termékeket állították elő az üzemben: lakk, sevró, boxbőr, gépszíj és szerszámbőrök. A helyi sajtó felhívta a földbirtokosokat, hogy nyersbőr-készletüket neki ajánlják fel, mert így bőrgyárrá lenne fejleszthető az üzem. A gyár első közgyűlésére 1921. május 22-én került sor a Balassagyarmati Takarék- és Hitelintézet tanácstermében. Ezen Scitovszky Bélát választották meg elnöknek, aki erről a tisztségéről később — elfoglaltsága miatt — lemondott.

174