Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - VIII. AZ ELLENFORRADALMI RENDSZER NEGYEDSZÁZADA

működött Balassagyarmaton és a megyében. Havonként kiadott körlevele a Gyümölcstermelési Értesítő, amelyben aktuális gazdálkodási kérdésekről és a gyümölcs fa-akciókról értesítették a tagságot.

146 A mezőgazdasági „érdekvédelmi" szervezetek mezőgazdasági kiállításokat és vándorgyűléseket rendeztek. Az OMGE állattenyésztési és állategészségügyi szakosztálya a megye gazdasági egyesületével karöltve 1927. szeptember 24-én és 25-én Balassagyarmaton tanulmányi szemlékkel kapcsolatos állattenyésztési vándorgyűlést, és ennek keretében baromfi-kiállítást rendezett Balassagyarmaton.

147 Nógrádvármegye Gazdasági Egyesülete a Földművelésügyi Minisztérium, a vármegye „törvényhatósága és közönsége" támogatásával, a Vármegyei Gazdasági Felügyelőséggel, a Tisza jobbparti Mezőgazdasági Kamarával és a balassagyarmati járás mezőgazdasági bizottságával közösen 1929. augusztus 18-án díjazással egybekötött tenyészállat-kiállítást szervezett Balassagyarmaton. A kitüntetett kiállítók jutalmazására 28 díj és 50 oklevél állt rendelkezésre.

148 Még ugyanebben az évben — szeptember 8-án — tenyészlÓHkiállítást rendezett a városban a vármegyei gazdasági egyesület. Kiállítottak 58 darab négy éven felüli, 19 darab hároméves, 21 darab kétéves és 27 darab éves kancacsikót. A fogat-szépségversenyre 25 fogat, a fogat-gyorsasági versenyre pedig 13 fogat nevezett be.

149 A nemzetgyűlés az 1920. évi XXXVI. tc.-ben alkotta meg a földreformtörvényt. A jogos igényeket a nagybirtokos osztály, illetőleg a rendszer természetesen távolról sem kívánta kielégítem. Erre utal a Nógrádi Hírlapban közzétett, a földreform jellegét magyarázó írás is. „Fel kell világosítani mindenkit — írta a lap —, hogy mily nagy bűn az, ha a földosztásban, birtokrendezésben olyan egyének akarnak részt venni, kik arra reá nem szorulnak, mert a föld[et] korlátolt mennyiségénél fogva elveszik azoktól, kik arra minden körülmények között igényjogosultak, vétkezik az, ki a nyert föld megműveléséhez hivatást nem érez..." A földreformot a következő indokkal igyekeztek gyorsan befejezni: „A földhöz juttatandók nagy többsége nem lesz képes a nyert föld árának azonnali kifizetésére, mert ha erre képesek volnának, úgy a pénzügyi megoldás akadályokba nem ütközne, minthogy a jelen gazdasági helyzet mindkét félre egyforma előnyöket és hátrányokat biztosít. Pénz nincs, a reformot ad infinitum elnyújtani nem lehet."

150 A földreform „komédiára" tulajdonképpen addig volt szükség, amíg az uralkodó osztályok nem érezték magukat nyeregben. 1921-től kezdve már nyíltan tagadták annak szükségességét, a nagybirtok megőrzése érdekében elfojtottak minden ilyen irányú próbálkozást.

151 A törvény felsorolja, hogy ott, ahol megfelelő földbirtok áll rendelkezésre, az arany vagy ezüst vitézségi éremmel kitüntetettek, hadiözvegyek és felnőtt földműves hadiárvák, hadirokkantak, törpebirtokosok és végül mezőgazdasággal foglalkozó munkások juthatnak földhöz. A törvény ügy rendelkezett, hogy elsősorban az 1914. július 28. óta gazdát cserélt birtokok kerüljenek kiosztásra.

152 Leginkább házhely kijelölésekre került sor a földreform alapján, de legtöbb esetben a kérelmezők még ettől is visszaléptek, mert olyan magas megváltási árat követeltek érte, hogy azt képtelenek voltak kifizetni.

153 1928-ban a kormány megalkotta a XLI. tc.-et, amelynek értelmében 1929. január elseje után sem új, sem folytatólagos megváltási eljárás „el nem rendelhető". A még folyamatban levő megváltási ügyekben 1929. december 3l-e utáni megváltás csakis a minisztérium felhatalmazása alapján volt lehetséges.

154