Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - VIII. AZ ELLENFORRADALMI RENDSZER NEGYEDSZÁZADA

A város pénzgazdálkodását a 24 tagú pénzügyi és gazdasági bizottság irányította és ellenőrizte. A város pénzbevételei jelentős részben a különböző — borfogyasztási, húsfogyasztási, vigalmi, szesz- és sörfogyasztási, kereseti, forgalmi — adókból származtak. Ezenkívül egyéb forrásokból — hivatalos eljárások, fizetéses nyomtatványok, késedelmi kamat, végrehajtási illeték, hirdetési díjak, hagyatéki leltári díjak, kártérítési díjak, italmérési illetékek, bírságpénzek, helypénzek, piaci területbérletek, kövezetvám, haszonbérek, vadászati jogbérletek, vágatási szemle és hűtődíjak, a város kezelésében levő ipari üzemek nyeresége — szintén figyelemre méltó összegek folytak be a város pénztárába.

92 Ha a bevételek netán nem fedezték a kiadásokat, akkor a város pótadót vetett ki a lakosságra, amit az általános kereseti és az egyenes adók után állapítottak meg.

93 Az általános kereseti adó kulcsát az 1924. november 20-i közgyűlés 5 %-foan határozta meg. Ugyanakkor a költségvetést a város képviselő-testülete — a korona inflálódása miatt — aranyalapra helyezte.

94 A város a költségvetést a véghatározattal együtt mindig felterjesztette a vármegyei törvényhatósági bizottsághoz jóváhagyás végett.

95 A képviselő-testület 1925. november 4-i közgyűlése a helypénzszedési díjakat újból felülvizsgálta, pontosabban mérsékelte, mert a kereskedelemügyi miniszter 89752/1925. számú rendeletéiben meghatározott díjak „a kor viszonyaihoz képest túl magasak". A határozat tételesen felsorolja a piaci árakat és a helypénz díjtételeit, illetve összegeit.

96 A város kiadásai között az igazgatási költségek (személyi kiadások, hivatalok fenntartási költségei stb.), az ipari üzemek fenntartási költségei, a politikai egyesületek támogatása, valamint az oktatás és közművelődés költségei szerepeltek nagyobb tételekkel. Ezek a kiadások azonban olyan mértékben vették igénybe a város anyagi lehetőségeit, hogy egyéb célokra már semmi, vagy csak igen csekély összeg jutott. így 1921-ben a kormány Balassagyarmat részére 4,5 millió koronát utalt ki, amely összegből 20 kétszobás és 8 egyszobás lakást építettek. Hasonlóan a helybeli evangélikus templom felújítása is csak úgy valósulhatott meg, hogy 1921-ben gyűjtést indítottak erre a célra.

97 A szűkös költségvetési összegek ellenére is a polgármester részére reprezentációs költségként — jótékony egyesületek támogatására, hivatalos utazásokra, vendéglátásra — a polgármesteri fizetés 50 %-át állapította meg a „törvényhozó" testület 1924. március 11-i ülése.

98 A város fejlődésének egyik legfontosabb tényezője, elengedhetetlen feltétele az építkezések megindulása lett volna. A város azonban maga is látta, hogy egy komolyabb építkezési program megvalósítása előtt igen nehéz akadályok tornyosulnak. „Egyelőre nem álmodhatunk arról — állapította meg a képviselő-testület —, hogy az építkezés oly mérvben induljon meg, mint a háborút megelőző években, amikor egész városrészek nőttek ki, úgyszólván máról holnapra a földből, mert azt a mai zilált gazdasági viszonyok nem engedik meg."

99 Ilyen körülmények között különböző közbülső megoldásokat kerestek. A legégetőbb problémákat igyekeztek jól-rosszul megoldani. A város 1924. március 11-én eladott az államvasutaknak építkezés céljára 594 négyszögölet kitevő beltelket 2 970 000 koronáért. Ezzel egyidejűleg a MÁV kötelezettséget vállalt a gyalogos felüljáró elkészítésére és az általa megvásárolt terület rövid időn belüli beépítésére. A Süvítő-telepen lakók ugyanis — akiket elsősorban érint a felüljáró ügye — az államvasuftak kötelékébe tartoztak már 1916 óta. A vasúti átjáróhíd 1929 novemberében elkészült, ezzel a Süvítő-tele-