Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - II. A TÖRÖK HATALOM ÁRNYÉKÁBAN

övék volt a város telkeinek fele, összesen 16 egész és 9 fél lakott és 3 lakatlan jobbágytelek.

19 Ez — ugyanilyen állapotot feltételezve a település másik, a Balassa család más tagjai kezében levő részén is — 41 lakott és 6 puszta teleknek felel meg. A fentiek együttesen 41 családfőt és mintegy 150 főnyi jobbágy családtagot sejtetnek. A 41 lakott telekhez hozzáadva az ugyancsak 3—3-nak feltételezett lakatlan telkek számát, 1585-ben mintegy 47 jobbágytelekkel számolhatunk Gyarmaton.

20 A jobbágyok családnevei alapján feltételezhető, hogy volt juhász, kovács, szabó, orvos (vagyis „füves ember"), molnár, mészáros, varga és kalmár is. Ez azt jelenti, hogy a török hódoltság előtti mezőváros iparosai és kereskedői eredetileg is jobbágyok voltak. A zsellérek és adót nem fizető egyéb lakosok száma viszont nem derül ki egyetlen összeírásból sem. 1584 tavaszától kezdődően kiújultak a török—magyar portyázások. Ezek során Gyarmat is ismét a „hadak útjába" került. A Korponán katonáskodó Ebeczky Andrást a kékkői törökök Gyarmatnál fogták el és hurcolták rabságba. 1588 októberében pedig a korponai magyar hadak támadták meg Kékkőt és dúlták fel a települést, a hegyen épült várat azonban nem tudták elfoglalni. A Kékkőt ért támadást megtorolni készülő török sereg november 2-án érkezett a gyarmati mezőre, ahol az Ipoly mellett ütött tábort. A mintegy 2000 főnyi hadnak a nógrádi bég és Ozmán bég volt a parancsnoka. Ugyanekkor megerősítették a palánki és a szécsényi török őrségeket is, s kezdetét vette Gyarmat erőddé történő kiépítése, amit a sereg elvonulása után is gyors ütemben folytattak.

21 Ernő főhercegnek, a főparancsnoknak 1591 júniusában az volt a véleménye, hogy Drégelypalánk erődítményének bővítését és Balassagyarmat erődjének építését nem lehetett megakadályozni, mert ezek török területen fekszenek. Éppen azért azt javasolta Pálffy Miklós főkapitánynak, hogy a munkálatokat „valamely hadi fogás vagy tűz által" igyekezzék gátolni, a közlekedést pedig az Ipoly hídjainak fölbontásával akadályozza meg. A hidak biztosítása végett a törökök Ipolyhidvégen is palánkot építettek. Igyekezetük azonban kárba veszett, mert 1593 novemberének második felében — Fülek és Szécsény elestének hírére — Hidvégről, Drégelypalánkról — és nyilván Gyarmatról is — a török őrség éjnek idején megszökött és felgyújtotta az itteni várakat. Így végződött Gyarmaton az első török hódoltság.

22 A vár és a végvári harcok A lángok martalékává lett gyarmati török erődöt egyelőre nem építették újjá. A háború mozgóháborúvá alakult. Ennek ellenére a török továbbra is a magáénak tekintette ezt a vidéket. 1594 decemberéből származik az a jelentés, hogy az Ipoly menti községek rendre „meghódoltak" a töröknek, állandóan élelmiszereket szállítanak a részére. Nógrád várának 1594. évi visszafoglalása sem változtatott a helyzeten, mert most a távolabbi támpontokról indultak ki a portyázó török és tatár hadak, amelyek 1595 nyarán 18 községet dúltak fel az Ipoly mentén. Gyarmat — valószínűleg hol elmenekülő, hol visszatérő — lakosai számára védtelen faluvá süllyedt és — miként például 1596 májusában — nehezítette helyzetét, hogy a törökök hadműveleteik során többször itt akartak átkelni az Ipolyon. Ugyanekkor a magyar hadvezetés is elrendelte, hogy a területén fekvő városok és mezővárosok — Gyarmatot is ennek tekin-